A buddhizmus idegen vallásként az i. sz. 4. században terjedt el Kínában. Az egyéni megváltás gondolatát hirdetve a konfucianizmus tanaival merőben ellentétes nézeteket hirdetett. Észak-Kínában az idegenek, nomádok alapította dinasztiák államvallásként támogatták a buddhizmus terjedését. Az Északi Wei-dinasztia (386—535) uralkodói csakravartin-nak (’a buddhista Törvény urá’-nak) nevezték magukat, és az állami kultusz részeként hatalmas barlangtemplomok építtetését támogatták. A Shanxi tartomány északi részén fekvő Yungang és a Henan tartomány északi részén található Longmen barlangtemplomai tanúskodnak bőkezűségükről. A sziklafalba vájt barlangtemplomok egyes üregeinek alaprajza két helyiségre tagolódott: előtérre majd egy központi oszlop köré szerveződő szentélyre.

Yungang (kínaiul: ’Felhő hegyorom’) Kína Shanxi tartományában, Datong közelében található buddhista barlangtemplom-együttes. 460 k.—494 között alakították ki 53, homokkő falba vájt barlangját, melyekben közel ötvenezer buddhista alakot ábrázoltak, köztük húsz kolosszális méretűt. 460-ban az Északi Wei-dinasztia (386—534) császára Wen Cheng kezdte el építését a buddhista üldözésekért való engesztelésül. Császári parancsra és az udvar irányítása alatt készültek el nagyméretű szobrai. A legkorábbi, hatalmas ülő Buddha 14 méter magas, megformálásában pl. U-alakú ruharedőzetében, magas kerek usnyisájában (kontyformájú fejdudor) még erőteljes közép-ázsiai jegyeket, s az észak indiaigandhárai művészet hatását hordozza. Az 5. század végére kialakult a jellegzetes, kínai buddhista szobrászat, amely Longmen barlangtemplomaiba öröklődött át. Nevezetes szobrok az Eljövendő Világkorszak Buddhájának ábrázolásai.

Maitréja Buddha (kínaiul: Milefo) az Eljövendő Világkorszak Buddhájának tisztelete a 4. századtól ismert Kínában. Kultusza a széttagolt birodalomban az 5—6. században virágzott fel, hiszen a hívők eljövetelétől remélték a törvény (szkt.: dharma) megtisztítását és helyreállítását a Földön. A kínai barlangtemplomokban a gandhárai művészet ikonográfiájának jegyeit hordozó szobrai voltak gyakoriak: ülő helyzetben, két lábát szétnyitva vagy bokában keresztezve a földön tartva, kezeit térdén nyugtatva vagy felemelt kézzel, kifelé fordított tenyérrel (félelmet távoltartó kéztartásban: abhaya-mudrában), széles vállal és erőteljesen megformált felsőtesttel ábrázolták.

Fajcsák Györgyi

1: Kolosszális ülő Buddha

homokkő

Yungang, 6. század

Osvald Sirén felvétele

The Romance of Chinese Art. Garden City Publishing Co., New York, 1929. 79 a./1.

2: Keresztezett lábbal ülő bódhiszattva

Homokkő

Yungang, 6. század eleje

Egykor a H. C. Ellis gyűjteményben

The Romance of Chinese Art. Garden City Publishing Co., New York, 1929. 79.a./2.