Kínai buddhista barlangtemplomok: Dunhuang

KÍNAI BUDDHISTA BARLANGTEMPLOMOK:

DUNHUANG

Kína Gansu tartományának északnyugati sarkában, a selyemút északi és déli útvonalának találkozási pontjánál fekvő fontos buddhista központ volt Dunhuang az i. sz. 4. század óta. Közelében maradt fenn az Ezer Buddha barlangtemplom (kínaiul:: Qianfodong) néven ismert barlangtemplom-együttes, melynek homokkőfalba vájt 492 üregét kb. 366—1300 között építették ki. A barlangokat buddhista szövegeket illusztráló falfestményekkel és a buddhista hitvilág alakjait mintázó, favázra tapasztott, festett agyagszobrokkal díszítették (közel 2500 szobor maradt fenn). A legkorábbi falfestmények az Északi Wei-korban (386—534) és az Északi Liang-korban (502—557) készültek (játaka-történetek), s szoros rokonságot mutatnak a belső-ázsiai Kizilben található barlangtemplomokkal. Világosan hordozzák a közép-ázsiai, hellenisztikus hatásokat átörökítő buddhista művészet stílusjegyeit. Különös jelleget kölcsönöz a korai festményeknek a test szerkezetét és az arcvonásokat hangsúlyozó erős, vaskos vonalszerkezet, ami a növényi festékanyag elváltozásának köszönhető. Eredetileg ezek a vonalak halványabbak voltak, s azért alkalmazták őket, hogy a vékony kontúrokat elmélyítve plasztikusabbá váljanak a festmények alakjai. A Tang-korra datálható barlangok már a kínai főváros buddhista művészetéhez állnak közelebb. Jellegzetes témáik a szútra-képek: Buddha halálának ábrázolása, az ú.n. parinirvána-ábrázolás és a mennyország-ábrázolás.

Dunhuang 17. számú barlangját a 11. század elején befalazták. Ebben az üregben maradt fenn az a több száz papírra és selyemre festett festmény és fametszet, több ezer kézirattekercs, textil, kultikus és használati tárgy, melyeket Stein Aurél fedezett fel a 20. század elején. A leletek egy részét Kínában, további részét a British Múzeumban, a párizsi Bibliothéque Nationale-ban és a Guimet Múzeumban, Szentpéterváron az Ermitázsban, Delhiben, a Tokyo-i Nemzeti Múzeumban, valamint a Koreai Nemzeti Múzeumban őrzik. A leletanyag a belső-ázsiai és a kínai buddhista művészet és történelem kiaknázatlan kincsesbányája.

A barlangtemplom falain gyakran feltűnnek játaka-történetek: Buddha előző életeinek történetei. Ezek az indiai folklórban a buddhizmus előtt formálódott mesék, amelyeket a buddhizmus átvett és szimbolikus jelentéssel ruházott fel. Buddha, mielőtt Sziddhárta királyfi alakjában megjelent a földön, számtalan alakban – madárként, állatként, emberként – jelen volt a földön. Állatokban és emberekben öltött testet, és erényes tetteivel következő, kedvezőbb újjászületését “készítette elő”. A játaka-történetek ábrázolásmódja változatos: kiragadhat egyetlen jelenetet a történetből, de illusztrálhatja az egész történetet is. Ez utóbbi esetén egyetlen kompozícióba sűríti az eseményeket vagy képek láncolataként jeleníti meg a történetet.

Fajcsák Györgyi

1: Lebegő égi lények

Falfestmény

Wei-kor

Miklós Pál: A tunhuangi Ezer Buddha barlangtemplomok. Magyar Helikon, 1959: VIII.kép

2: Avalókitésvara bódhiszattva

Zászlókép

Selyem, színek

Tang-kor, 9. Század

Brirish Museum, Stein Collection, London

A. Waley: An Introduction to the Study of Chinese Painting. Ernest Benn Ltd., London, 1923, Reprint 1958: XXII. kép