A HAN-DINASZTIA TEMETKEZÉSE: LIU SHENG HERCEG SÍRJA

A Han-kor császársírjait óriási mesterséges földhalmok rejtik, s a kőbe vájt vagy téglából épített sírok több helyiségből állnak: a tengelyre felfűzött sírok központi terme áldozatbemutatásra szolgált, ebből nyílt a koporsó elhelyezésére szolgáló terem, amelyből jobbra és balra egy-egy további helyiség szolgált az elhunyt szolgáinak, illetve használati tárgyainak eltemetésére. A sírtermek falát falfestmények, kőreliefek, illetve nyomott mintás téglák díszítik. A neves elődök arcképei mellett vadászatot, táncoló, zenélő alakokat és mitológiai témákat örökítettek meg. Máig egyetlen han-kori császársírt sem tártak fel. A sírok felépítéséről és gazdagságáról a császári család egyes tagjainak, az előkelőknek és a tehetősebb családoknak feltárt sírjai alapján alkothatunk képet. A leghíresebb Nyugati Han-sírok (i. e. 2. század) közé tartozik Liu Sheng herceg és neje Dou Wan hercegnő sírja. Luoyang környékén több sírt is feltártak (i. e. 1.—i. sz. 2. sz.), melyek falfestményei a legkorábbi kínai emlékek közé tartoznak. A Nap, a Hold és a csillagok ábrázolása mellett mítikus és történeti epizódok láthatók rajtuk. Jelentős síremlék továbbá a Jiaxiang-beli Wu-család sírja (Shandong tartomány, i. sz. 147-168).

Liu Sheng herceg és Dou Wan hercegnő sírja Kínában Hebei tartományban található. Liu Sheng a Han-dinasztia uralkodóházának tagjaként, Wu császár öccseként i. e. 154-ben kapott kinevezést Zhongshanba. A herceg i. e. 113-ban hunyt el. A hercegi párt Pekingtől 150 km-re délnyugatra fekvő Manchengben egy hegyoldalba temették el. A herceg és felesége Dou Wan hercegnő mauzóleuma sértetlenül maradt meg 1968-as felfedezésükig. A bejáratot kőajtók zárták el, amely közé olvasztott vasat öntöttek, ami megakadályozta a sírrablók behatolását. Hadmérnökök segítségével nyitották fel az ajtókat, amely mögött feltárult a két sír káprázatos gazdagsága. A kőbe vájt sírokat egy-egy központi tengelyre fűzték fel. A bejárat két oldalán egy-egy hosszú kamra szolgált a háztartási eszközök, illetve a szekerek és lovak elhelyezésére. A nagyméretű középső teremben mutatták be a szertartásokat. Ennek végén nyílt a hátsó sírkamra, amelyet kőlapokkal három részre osztottak. A középső helyiség a vendéglátásra szolgált, míg az egyik mellékhelyiségben a koporsókat, a másikban a kőből megformált szolgákat és a legértékesebb temetkezési kísérőtárgyakat helyezték el. A herceg és a hercegnő egyaránt több ezer kőlapból aranyszállal összevarrt halotti ruhában feküdt, amely a korabeli elképzelések szerint elpusztíthatatlanná tette a megholtakat, s viselése a legelőkelőbb származású elhunytak kiváltságának számított a Han-korban. A herceg halotti öltözéke 2498 darab, sarkain összefűzött kis bovenit lapocskából állt, amelyek szürkészöld színű, a jádénál puhább kőnek számítanak. A halott feje egy jádelapokkal díszített aranyozott bronz keretű fejtámaszon nyugodott, és testét jádetárgyak vették körül.

A kincseskamrában talált tárgyakon leltári jelzések találhatók, amely szerint a hercegi palotából származnak. Ez egyben azt is jelenti, hogy nem pusztán a sírok berendezésére készített szokásos tárgyak voltak ezek, hanem a hercegi pár személyes használati tárgyai.

Fajcsák Györgyi