A Hat Dinasztia korának festészete

A HAT DINASZTIA KORÁNAK FESTÉSZETE

A kínai nyelv és írása szinte kikényszeríti a grafikus ábrázolás művészi szintre emelését és állandó művészi szinten tartását. A kínai társadalmi értékrendben megkülönböztetett helye van a művészi tevékenységnek -- a költészetnek, a kalligráfiának és a festészetnek. A kínai művészet esztétikai rangsorában a kalligráfiáé és a festészeté a vezető szerep. A kalligráfus ugyanazokat az eszközöket -- ecsetet, tust, használja mint a festő, s alkotásuk megítélése is ugyanazon szempontok -- az ecsetvonások kifejezőereje, élettelisége, s a kompozíció egészének ritmusa és harmóniája- - alapján történik. A kínai festészet legismertebb műfajai a tájképfestészet, a bambuszábrázolás, a madár-virág képek. A kalligráfia és a festészet erőteljesen hatott a kínai plasztikák megformálására, valamint a lakk-, kerámia- és bronzművességre is.

A kínai festészet nem a tárgy megragadásának irányában tökéletesedik, hanem a kifejezésmód, az ábrázolásra használt elemek minősége irányában. Befelé fordulva a művészi kifejezésmódra, a kalligrafikus értékre ügyel. A festészet elmélete is a kalligrafizmus tudatosságát támasztja alá, melynek kezdetei a Hat Dinasztia koráig nyúlnak vissza.A kalligráfia és a festészet alapvető eszközei a hasáb vagy rúd alakban használt, fenyőkoromból és ragasztóból tömörített tus, melyet dörzskövön vízzel kívánt sűrűségűvé oldanak. A hegyes ecsetek bambuszrúdba húzott állatszőrből készülnek. A nedvszívó anyagokra, hosszú selyem vagy papírlapokra dolgozó festők nem javíthatják ecsetvonásaikat, s ez hosszas gyakorlást követel tőlük. A monokróm tusfestészet mellett a kínai festészet ásványokból és festőnövényekből nyert színekkel is dolgozik.

Az első név szerint ismert festő, Gu Kaizhi (344 k.—406 k.), aki egy személyben volt festő és festészetelméleti író. Figurális festőként iskolát teremtett, s munkái – a Tang-korban alkotó Wu Daozi-val szemben – egy másik, meghatározó figurális festészeti iskolát képviselnek. Kecses, finom vonalvezetés és érzékeny jellemábrázolás jellemzi alakjait. A legelső festészetelméleti munkák szerzője. Három esszét írt a festészetről: a képek kompozíciójáról, a régi és a kortárs festők munkáiról és a festés technikájáról. Két kézitekercsképe közül tang-kori másolatban maradt fenn az „Intelmek udvarhölgyeknek” című kép. „A Luo folyó nimfája” című tekercsképe a 13—14. századból több különböző másolatban is ismert. Xie He kínai festő és művészettörténész i. sz. 500 körül írta meg „Régi képek rendszerezett lajstroma” (kínaiul:: Guhua pinlu) című munkáját, amelyben Hat Kánon (kínaiul: liu fa) néven foglalta össze a kínai festmények alkotásának és megítélésének legfőbb törvényeit. Ezek a következők: 1. lendület, 2. alaki szerkezet és ecsetkezelés, 3. utánzás, 4. színezés, 5. kompozíció, 6. tanulás. Az utánzás és a színezés kivételével a kalligráfiában is érvényesek a fenti szabályok. A festők és elméletírók évszázadok óta értelmezik és magyarázzák művét.

Ebben a korban éltek és alkottak Kína legjelesebb kalligráfusai: Wang Xizhi (307—365 k.) és fia Wang Xianzhi (4. század). Esztétikájuk alapgondolata, hogy a kalligráfia a festészet természetlátásával hasonló képekben ragadható meg. A fogalmazó írás első művelői, a lendületes duktus és a ritmikus ligatúra utolérhetetlen mesterei. Kézírásuk csak másolatban maradt fenn, de hatalmas ihletadó forrás máig.

Fajcsák Györgyi

1: Gu Kaizhi: Intelmek udvarhölgyeknek című tekercs részlete

Feng császári ágyas megvédi a császárt a cirkuszi porondról kitörő medvétől című jelenet

British Múzeum

A. Waley: An Introduction to the Study of Chinese Painting. Ernest Benn Ltd., London, 1923, Reprint 1958: III kép.

2: Gu Kaizhi: Intelmek udvarhölgyeknek című tekercs részlete

Beszélgetés a baldachinos hálóban

British Múzeum

A. Waley: An Introduction to the Study of Chinese Painting. Ernest Benn Ltd., London, 1923, Reprint 1958:V.

3: Wang Xizhi egy levelének 8. századi másolata

Japán Császári Gyűjtemény

A. Waley: An Introduction to the Study of Chinese Painting. Ernest Benn Ltd., London, 1923, Reprint 1958:VII.