Keresés

 

 
          

 

A QING-KOR FESTÉSZETE

 

 

 

A 17. század végén alkotott a kor két kiváló remetefestője (a chan buddhista meditáció és a taoista misztika ihlette festészet művelője) --Zhu Da és Shitao--, akik mindketten a Ming-uralkodóház leszármazottai voltak. Képeiket a monokróm tus használatának bravúrjai, a kalligrafikus vonalak és az üresen maradt felületek leheletfinom játéka jellemzi.

 

A 18. században, elsősorban a művészetpártoló Qianlong császár uralkodásának idején virágzott a festészet.Lang Shining néven Giuseppe Castiglione olasz jezsuita misszionárius volt a császári udvar kedvenc festője. A császári udvar támogatta az orthodox-írástudó festők működését, s festményeiket is gyűjtötte. A tradicionális festészet legfőbb képviselői a “Hat mester” néven ismert festőcsoport volt, akikhez a “Négy Wang” (Wang Hui, Wang Yuanqi, Wang Shimin, Wang Jian) mellettWu Li és Yun Shouping tartozott. Számos gyűjtemény őrzi régi mesterek stílusában festett tájképeiket.

 

A mandzsu udvar támogatását nem élvező festőket összefoglaló néven “individualisták”-nak nevezzük. A 18. században virágzó kereskedelmi központok gazdag polgárai addig ismeretlen mecenátust tudtak biztosítani azoknak a szabad festőknek, akik festményeik eladásából éltek. Ezek is írástudók voltak, de hivatalt már nem vállaltak, műveltségük azonban a hivatalnoki vizsgarendszerben megkövetelt és hagyományozódott ismeretanyag volt. Közéjük tartoztak a “Yangzhou nyolc excentrikusa” (pl.: Hua Yan, Huang Shen,Jin Nong, Luo Ping), valamint a “Nanjing nyolc mestere” (pl.: Gong Xian) néven ismert festőcsoportok. E festőtípus adta a legkiválóbb mestereket egészen a 20. század festőiig.

 

Shitao (1642—1707) családneve Zhu, de szerzetesi nevén (Shitao ’Kőhullám’) lett ismert festő. A négy remetefestőként emlegetett, 17. századi festőcsoport egyik kiemelkedő tagja. A Ming-császári ház egyik hercegének fia, akit az udvari eunuchok a dinasztia bukása után egy kolostorban rejtettek el. Ott kezdett festeni. Fiatalon sokat vándorolt. Élete végén Yangzhouban telepedett le. Képeit merész és lendületes ecsethasználat, meghökkentő kompozíció jellemzi. Alkotásain meghatározó szerep jut a változatos stílusú kalligráfiáknak. A régi mestereket szabadon értelmezte, törekvése, hogy képeivel meghökkentse a neves elődöket ismerőket. Nevéhez fűződik az egyik legalapvetőbb kínai festészeti traktátus megírása (kínaiul:: Huayulu). Számos képe maradt fenn.

 

 

Fajcsák Györgyi

 

 

 

 

 

1: Wang Hui: Bambuszok a forrás mellett (részlet)

Horizontális tekercskép, 1706

V. Contag: Die sechs berühmter Maler der Ch’ing-Dynastie. Seeman, Leipzig, 1940. 57. képtábla részlete 

 

 

2: Shitao és Wang Yuanqi közösen festett képe: Orchídeák és bambuszok

Függő tekercskép, papír és tus

17—18. század fordulója

H.: 134 cm, sz.: 57,7 cm

Palota Múzeum, Taipei

International Exhibition of Chinese Art 1935—36, London Cat.2039