|
KÍNAI BUDDHISTA ÉPÍTÉSZET: KOLOSTOROK ÉS PAGODÁK
A legkorábbi kínai buddhista kolostorok (kínaiul: si) alaprajzi elrendezése egyaránt visszavezethető indiai előképekre (barlangtemplomok) és az ősi kínai építészet észak-déli tengelyre felfűzött és udvarok köré csoportosított csarnokainak elvére. A buddhista kolostorok észak-déli tengelyre fűzött elrendezésénél délről észak felé haladva három különböző funkciójú épület sorakozott: az előudvarba épített magas pagoda (szkt.: sztúpa, kínai: ta), a főcsarnok (szkt.: csaitja) és a szerzetesek lakhelyéül szolgáló épület (szkt.: vihára). Az épületek legfőbb építőanyaga a fa volt, jóllehet követ, téglát is használtak. A Sui- (581-618) és a Tang-korban (618—907) átalakult a kolostorok alaprajzi elrendezése. A pagoda lekerült a kolostori épületegyüttes főtengelyéről és a tengely nyugati és keleti oldalán párban jelent meg (ú.n. ikerpagodák). A Song-kor után a kolostorfalon kívülre kerülve helyét a dob vagy gongtorony, valamint a harangtorony vette át. A kolostori épületegyüttest délről az indiai kapu (szkt.: tórana) mintájára emelt kínai díszkapu (kínai: pailou) nyitotta meg. A középső tengelyre fűzve, akár több kapucsarnok után a kolostor belső udvaraiban álltak a csarnokok. A négyszög alaprajzú főcsarnok négyszögletes oltárán – amely a buddhista világkép központi hegyének a Szumérunak a jelképe volt – középen álltak a kultusz fő alakjainak szobrai. Őket a négy világtáj őreinek képmásai védték az oltár négy sarkánál.
A kínai buddhista építészet legfontosabb építménytípusa a pagoda (kínaiul: ta) volt. Magas, toronyszerű, emeletekre tagolódó ereklyetartó, amelyet a mindenség szimbólumának tekintettek. A kínai buddhista kolostorok legfontosabb épülettípusa négyzet vagy sokszög alaprajzú, emeleteinek alapterülete felfelé haladva csökken. Felépítésében a Han-kor lakó- és őrtornyainak építészeti megoldásait követte. Indiai előképének, a sztúpának a sinizálódása számos kérdést vet fel. Egyes elgondolások szerint az indiai sztúpa csúcsépítménye alakult át a kínai pagodatornyok emeletes tagolásává.
Nevezetes, máig fennmaradt épületei Xi’an-ban, Kína egykori fővárosában a Vadludak Nagy pagodája és a Vadludak Kis pagodája. Ereklyetartó toronyként különösen nevezetes adományok, ajándékok lelőhelye lehet. A Tang főváros, Chang’an (’Hosszú nyugalom’) déli részén építették fel a Vadludak Kis Pagodáját és a Vadludak Nagy Pagodáját, melyek egykor a városfalakon belül álltak. A hétszintes, 65 méter magas Vadludak Nagy pagodáját 652-ben emelték, hogy az Indiát megjárt Xuanzang szerzetes és társai által hozott szútrákat elhelyezzék benne. A többször átépített pagoda körül virágzó kolostor működött (Jóságos Kegy Kolostora), melyben a szerzetesek a buddhista szövegeket ültették át szanszkritról kínai nyelvre.
Fajcsák Györgyi
1: A kínai kolostoregyüttes alaprajza
Tengelyre fűzött épületek sorozata
The Romance of Chinese Art. Garden City Publishing Co., New York, 1929. 21/bal
2: Vadludak Nagy pagodája
Xi’an, 652, újjáépítve a 10. században
Osvald Sirén felvétele
The Romance of Chinese Art. Garden City Publishing Co., New York, 1929. 19 a./4.
3: Songyuesi, Kína legrégibb, ma is álló pagodája
Song-hegy, Henan tartomány, 520 körül
Osvald Sirén felvétele
The Romance of Chinese Art. Garden City Publishing Co., New York, 1929. 22 b./3. | 
