A mongol Yüan-dinasztia korának művészetében fontos szerepet töltöttek be az udvartól távol élő, hivatalt nem vállaló, visszavonult életet élő írástudó festők, kiknek képeit befelé fordulás, a dekoratív elemek mellőzése jellemezte. A kor festői közül mégis a magas hivatalt betöltő Zhao Mengfu festészete hatott leginkább “a Yuan-kor négy mestere”-ként emlegetett festőkre: Huang Gongwang-ra, Wu Zhen-re, Ni Zan-ra és Wang Meng-re. Rendkívül változatos ecsetkezelésük és tushasználatuk, valamint következetes filozófiai és politikai nézetük példaértékű volt a későbbi korok írástudó-festői előtt is.

Zhao Mengfu (1254—1322) kínai kalligráfus, festő és államférfi volt. A Song-dinasztia leszármazottjaként hivatalt vállalt a mongol Yuan-dinasztia idején, amiért többször kritika is érte. Festészetét az elmúlt korok szelleme hatja át. Tájképeket, állatokat (lófestés, Han Gan követője) és bambuszokat egyaránt festett. Egyszerű, szinte vázlatos kompozícióval, gondosan megválogatott eszköztárral, kevés színnel dolgozott. Őszi színek a Qiao és Hua hegyekben című képét egy olyan barátjának festette, aki az idegen dinasztiák uralma miatt nem juthatott vissza szülőföldjére (ma a Taipei Palota Múzeumban). Új témákat a régi mesterek stílusában megfestő képein nem a felszínes szépség, nem is a természet puszta megjelenítése, hanem a személyes érzések és benyomások megörökítésére törekedett.