A lakkfa nedvét a Shang-kor óta használják Kínában. Fa, bambusz vagy textil tárgyakat tartósítottak vele. Vízhatlansága révén edényeket (tálakat, csészéket, dobozokat), koporsókat, állványokat vontak be vele. Színezőanyagok segítségével -leggyakrabban vörös vagy fekete lakk-ként-, a tárgyak díszítőfestésére is felhasználták. A Rhus verniciflua nevű fa megcsapolásával nyert, szürke színű lakknedvet összegyűjtötték, légmentesen lezárva tárolták, majd színezőanyagok segítségével (vörös, fekete, barna stb.) különféle színűre festették. Vízhatlansága révén edényeket, koporsókat, kisebb bútorokat vontak be vele, és a tárgyak díszítőfestésére is alkalmazták. A legkorábbi kínai festett lakktárgyak az i. e. 5—3. századból maradtak fenn. A legjellegzetesebb, ma is alkalmazott, kínai lakkdíszítési eljárás a faragott vöröslakk technika. A fa tárgytestet akár 80—100 réteg lakk-kal vonják be úgy, hogy az egyes rétegeket mindig száradni hagyják. A lakk gumi keménységűre száradása után a felületet hegyes és éles szerszámokkal megfaragják: tájképi, figurális, növényi mintákkal díszítik. A faragott vöröslakk tárgyak készítésének klasszikus kora a Yuan-, Ming- és Qing-dinasztia (14—18. század) kora volt. Legszebb példái a kisebb méretű dobozok, tálak, de néhány nagyobb ellenző és bútor is fennmaradt. A technika egyik látványos válfaja, amikor különböző színű lakkrétegekkel (fekete, sárga és zöld színű lakk) vonták be a tárgyakat, amelyek a felület megfaragása után színes kompozíciót rajzolnak ki.

Egy másik közkedvelt díszítőtechnika a rekeszzománc (kínaiul: Jingdailan=Jingdai kékje) díszítés. A közel-keleti eredetű díszítőtechnika Kínában a Ming-dinasztiabeli Jingdai császár uralkodásának idején (1450—1457) terjedt el, elnevezésében az uralkodó császár nevét hordozza. A fém tárgytestre a minták körvonalát adó vékony fémszálakat fölforrasztották, amelyek rekeszeket (cloison) képeztek, majd színes üvegpaszta porral töltötték ki azokat, és a tárgyat kiégették. A zománc kihűlése után az egész felületet fényesre csiszolták. Vázákat, füstölőket, látványos dísztárgyakat készítettek belőle.

Fajcsák Györgyi

1: Tányér sárkány és főnix mintával

Faragott vörös- és sárgalakk

16. század közepe

Átm.: 20,6 cm

A kínai állam tulajdona

International Exhibition of Chinese Art 1935—36, London Cat.1766

2: A rekeszzománc készítés fázisai

Metropolitan Museum of Art, New York

The Romance of Chinese Art. Garden City Publishing Co., New York, 1929. 146 b./1—2.

3: Yanyan váza rekeszzománc díszítéssel

Kanxi-kor (1662—1722)

The Department of Fine Arts, Brooklyn Museum

The Romance of Chinese Art. Garden City Publishing Co., New York, 1929. 146 b./5.