KÍNAI BUDDHISTA BARLANGTEMPLOMOK: LONGMEN
A buddhista tanok virágzásának bizonyítékai a 4—9. század között épített, indiai mintára sziklafalba vájt barlangtemplomok (Dunhuang, Yungang, Longmen) a falfestményekkel és festett agyagszobrokkal, stukkókkal díszített kegyhelyek máig fennmaradt anyaga. Buddha előző életének történeteit ábrázoló játaka-történetek mellett a buddhista szent szövegek, ú. n. szútrák (Prajnapáramitá-szútra, Avatamsaka-szútra, lótusz-szútra, Vimalakírti-szútra, Parinirvána-szútra) tanításának összefoglalásai (pl. mennyország–ábrázolások, parinirvána-ábrázolások) és a buddhista hitvilág legnagyobb tiszteletben álló alakjainak ábrázolásai (Maitreya-ábrázolás, Amitábha Buddha-ábrázolás, Bhaisajyaguru Buddha-ábrázolás), Guanyin bódhiszattva-ábrázolás, luohan-ábrázolás) maradtak ránk.
Az egyik legnevezetesebb barlangtemplom-együttes a Luoyang közelében található Longmen (kínaiul: ’Sárkánykapu’) barlangtemplom. A Henan tartomány található buddhista barlangtemplom-együttes üregeit 494-ben az Északi Wei-dinasztia (386—534) fővárosának Luoyangba költözése után jelentős uralkodói támogatással kezdték el kialakítani. 900-ig építettek ki újabb barlangokat, de Longmen fénykora a 6. század elejétől a 7. század végéig tartott. A tizenkét fő barlang 494 és 684 között készült el, s jellegzetes díszítményeik a kemény, szürke mészkőből faragott szobrok és domborművek. A nagyobb barlangok egyike az 505-ben megkezdett Binyang-szentély, melynek hatalmas méretű szobrait Xuan Wudi császár (uralk.: 499—515) rendelte meg. A központi alak Sákjamuni Buddha ülő szobra, akit kétfelől tanítványai Ánanda és Kásjapa, tíz bódhiszattva és a császári ház adományozóinak domborművű menete követ. Egy másik nagyméretű barlang, a Guyang-barlang (494 után), húsz ajánló feliratának gyönyörű kalligráfiája okán vált híressé. A Fengxian-szentély falba ágyazott Buddha-kolosszusa, egy Vairocana Buddhát mintázó ülő szobor, valamint kísérőinek és élettől duzzadó izmú őrzőinek együttese már a Tang-kor buddhista művészetének híres emléke. E szentélyt és szobrait Gaozong császár majd Wu Zetian császárnő támogatásával 672—673-ban faragták ki.
Ez utóbbi szentély alakjain különösen jól tanulmányozható a mozgalmasságot, életteliséget sugárzó Tang-stílus. Alakformálását realizmus, lágyan kidolgozott, kecses, nőies körvonalak és erőtől duzzadó izmok, határozott, férfias testkontúrok, kifejező arcvonások jellemzik.
