A vörös mázú kínai edények európai elnevezése az edények színe alapján sang de boeuf (francia: ökörvér) volt. A kínaiak langyaohong, azaz a lang műhelyben készített vörös edényekként emlegették őket. Mázuk egy Jingdezhenben kifejlesztett, réztartalmú, magas hőfokon kiégetett, vastag, fénylő vörös máz volt, amelyet szívesen és gyakran alkalmaztak porcelánok díszítésére még a 19—20. században is.

A hamvas őszibarack máz halvány vörös kínai mázfajta, melyet ugyancsak a 18. században fejlesztettek ki. A magas hőfokon kiégetett, réztartalmú máz, az őszibarack héjának színeit idézi: fényesebb és halványabb, pirosabb és világosabb árnyalatok váltogatják egymást. A kívánt színhatást az áttetsző porcelán máz rétegei közé befújt réz tartalmú mészfestékkel érték el. Jingdezhen leghíresebb, legfinomabb mívű kerámiái, az írástudók asztalát díszítő tárgyak tartoznak e tárgyak közé: ecsetmosók, különféle vázák, vízcsöppentő edények, ecsettámasztók.

A 18. században számos darabot díszítettek máz feletti színes festéssel. Famille rose, jaune, noire, verte (francia: rózsaszín család, sárga család, fekete család, zöld család) nevezték a porcelánok mázfeletti zománcfestésének domináns színei alapján a tárgyakat. A zománcfestékek nyugati eredetű színezőanyagként kerültek Kínába, s a Császári Manufaktúrákban alkalmazták őket a jingdezheni porcelánok díszítőfestéseként. A tárgyak díszítményeit szívesen helyezték változatos formájú medalionokba.

A 18. század jeles kínai kerámiái voltak a külhoni piacokra szánt darabok. Nagy mennyiségű porcelánt gyártottak exportra (Európába, Japánba, Délkelet-Ázsiába, Amerikába) a piac igényeinek megfelelő mintákkal (export porcelánok, jezsuita porcelánok). A jezsuita porcelánok az exportra készített kínai porcelánok sajátos csoportjaként a 18. században jezsuita misszionáriusok révén Kínába vitt mintalapok alapján, általában fekete, vonalas rajzú festéssel készültek. Európai formájú porcelán teás-, kávés- és étkészletek darabjait díszítették az európai eredetű díszítőelemekkel. A tányérok és tálak belsejének mintái között bibliai jelenetek, görög-római mitológiai témák, pajzán képek egyaránt előfordultak.

Exportra és belső piacra egyaránt készültek kerámiák más központokban is. Dehua porcelánnak a Fujian tartományban, Dehua környékén készített fehér mázas kínai porcelánokat nevezik. Európában blanc de Chine (francia: fehér porcelán) néven ismerik. Az elefántcsont színű tárgytestet fehér mázzal vonták be, és oxidációs eljárással égették. Ritkán hideg festéssel is díszítették. A 16. századtól Európába is megjelentek darabjai. Edények: csészék, tálkák mellett főként buddhista istenségek és a kínai néphit alakjainak szobrai ismeretesek. Tülökcsészék, tégelyek, Guanyin bódhiszattva karján gyermekkel (Európában Madonna a gyermekkel) és kísérőfigurákkal, valamint a Nevető Buddha (kínaiul: Milefo, Európában Nevető Buddha) szobrai a leggyakoribbak.