Az ókor legnagyobb kereskedelmi útvonal-hálózata a selyemút, a Földközi tenger keleti medencéjét kötötte össze Kína egykori fővárosával Chang’an-nal (mai Xi’an). A kereskedelmi utak a különböző ázsiai népek (türkök, ujgurok, tibetiek, koreaiak, szogdok, kásmírok, perzsák, arabok stb.) találkozóhelye volt. Már az i. e. 2. században jelentős forgalmat bonyolítottak le rajta, virágkorát azonban az i. sz. 7—9. században, a Tang-dinasztia idején élte. Selymet (innen származik elnevezése) és bambuszt szállítottak nyugatra, míg Kína fűszereket és lovakat kapott. A buddhizmus is ezen az útvonalon érkezett meg Kínába. A selyemút útvonala Észak-Indiából Belső-Ázsián át érte el Kínát. A Taklamakán sivatagot északról és délről megkerülő kereskedelmi útvonal északi útvonalán feküdt Kucsa, Karasár, Kizil, Bezeklik, déli útvonalának fontos állomásai Khotan és Mirán voltak. A két útvonal Dunhuang közelében találkozott ismét. A selyemút oázisvárosainak 20. század eleji régészeti feltárásában Stein Aurél játszott meghatározó szerepet.

A Tang-főváros környéki sírok a selyemút élénk forgalmáról vallanak. A háromszínmázas sírkerámiák között számos idegen, belső- és közép-ázsiai kereskedő és követ alakját megörökítették: nagy szemek, szakáll, csúcsos süvegek, idegen viselet jellemzi megjelenésüket. A mázas darabok uralkodó színei a zöld, sárga és a krémszín, de a kék és a fekete árnyalatai is feltűnnek.

A korszak nemes kerámiái a Zhejiang tartományban készített Yue-kerámiák. Tálkáit, csészéit adóként szolgáltatták be a Tang-udvarnak. A kínai hivatalnok-írástudók íróasztalán használt kellékek mellett „csirkefejes kancsók” és korsók voltak gyakoriak a szeladon (olivazöld mázas) kerámiák között.