Keresés

 

 

 

KÍNAI KERTMŰVÉSZET

 

 

A kínai kert a táj és az épületegyüttesek olyan ötvözete, melyben a könnyű, nyitott, favázas épületek (pavilonok, hosszú, fedett, kanyargó folyosók, kilátóteraszok, hidak) sajátos egységet képeznek a mesterségesen kialakított tájelemekkel: tavakkal, sziklákkal, fákkal, bambuszligetekkel, növényzettel. A kínai kert egyik alapvető jellegzetessége a tájképiség, melyhez elképzelt (pl. taoista halhatatlanok szigetei), vagy valós táj (dél-kínai tájak: Hangzhouban a Nyugati tó, Wuxi tájai) egyaránt szolgálhat mintaként. A kertek kialakításakor szívesen éltek az illuzórikus látványépítés lehetőségével: a távolabbi környezet elemeit (hegyet, pagodát, vízfolyást) is bevonták a kert ösvényén, útkanyarulatánál, egy-egy ablaknyílásánál feltáruló látványba. A kert valamennyi alkotórésze költői nevet visel, hogy a gondolkodás és érzésvilág szempontjából iránymutató képzettársítási hálóba helyezzék a kertben megfordulót (pl. költeményekből, klasszikus konfuciánus szövegekből vett idézetek adják a pavilonok, kertrészek neveit).

 

 

A legrégibb kínai kertek egyben vadasparkok is voltak: a vadászat és a különleges állatok tenyésztésének helyeiként szolgáltak (pl. a császárok –az első kínai császár Qin Shi Huangti, vagy a Song-kori Huizong császár -- vadasparkjai). A császári parkok legismertebbjei a ma már csak képeken látható Pekingi nyári palota, a Yuanming yuan (Tökéletes világosság palotájának) parkja (17—18. század), vagy a Peking szívében ma is látható Beihai park (11. század), a Zhongnanhai park (15. század), valamint a 12. században kialakított, s a 19. század második felében átépített újabb nyári palota parkja Peking szélén. Ez utóbbi A harmónia gondozásának parkja (Yiheyuan) nevet viseli. A fallal körbevett park a Kunming tó köré épült, melynek partján a Hosszú Élet hegye magasodik, oldalán a Buddha Illata pavilon nyolcszögletű, három szintes épületével, amely eredetileg szentélynek épült. A dombtetőről feltárul a tó vízére épített Márványhajó, a Sárkánykirály-templomának szigete és a tavat kettéosztó Nyugati-gát hidakkal tagolt hosszú csíkja.

 

 

Kínában a visszavonult írástudók és a gazdag kereskedők leghíresebb kertjei Suzhouban találhatók. A legelső, ma is ismert kertek története a 11—12. századig nyúlik vissza. A város másfélszáz kertje közül a legkisebb a Hálók mesterének kertje (Wangshiyuan). A 11. században alapították a Kavargó Hullámok kertjét (1044, Canglangting) is. Egyik legnagyobb kert az 1522-ben létesített Az Egyszerű Ember politikája kert (Zhuozhengyuan), amely a kegyvesztett írástudó ars poétikájaként a kínai festmények ismert látványelemeiből építkező tájkert: patakok, tavak, hidak és pavilonokkal ékeskedő szigetek váltakoznak benne. A nevezetes sziklakertek közé tartozik az Ouyuan (Kettős kert), valamint a buddhista szerzetesek által mesterük emlékére alapított Oroszlán Liget (Sizilin). 1522-ben épült meg a Megmaradt kert (Liuyuan), melynek hat és fél méter magas, különleges formájú köve a Tai-tóból származik. A kertben ügyes leleménnyel kapcsolódnak egymáshoz a látványt szervező elemek: egyrészt kanyargó galériák kötik össze a szép bútorokkal berendezett pavilonokat, másrészt nagy gonddal választották ki az egyes ablaknyílásokon át feltáruló tájrészleteket.

 

 

Fajcsák Györgyi


A Buddha Illata pavilon és szentélyegyüttes Pekingben a Nyári Palota (Yiheyuan) kertjében

Jelenlegi formájában a 19. század második feléből származik

Osvald Sirén felvétele

The Romance of Chinese Art. Garden City Publishing Co., New York, 1929. 38.b../1.