|
|
 |
A SONG-KOR KERÁMIAMŰVESSÉGE
A kínai kerámiaművesség klasszikus korszaka a Song-dinasztia kora. Letisztult formák, tiszta, áttetsző monokróm mázak, és ragyogó színek jellemzik az egyes darabokat. A monokróm mázak a jáde és a bronz színeit idézik. Nem véletlenül, hiszen az ókori tárgyak kultusza, a Song-kor archaizmusa jegyében, a kerámiák az ókori tárgyakat hivatottak megidézni. A kerámiák földrajzi felosztása alapján északi és déli kerámiákat különböztetünk meg. A jelesebb északi kerámiák a Ding-, a ru-, a jun-kerámia, az északi szeladonok, a Cizhou-kerámia, valamint a barna és a fekete mázas kerámiák. A déli kerámiák közé a Jingdezhen-i fehér kerámiák, a guan-kerámia, a déli szeladonok, valamint a fujiani fekete kerámiák tartoznak.
Az északi kerámiák nevezetes darabjai a Ding-kerámiák. A 11. században a legkiválóbb minőségű, többnyire elefántcsontfehér, igen ritkán zöld vagy fekete, egyszínmázas porcelánedényeket készítésük helyéről összefoglaló néven, Ding-kerámiáknak nevezték. A fehér porcelánedények között főként csészéket, kisebb öblös és lapos tálakat, korsókat és kancsókat találunk. Jellegzetes díszítésük a bőrkeménységű felületre szabadkézzel karcolt virágokból (lótusz, peónia, vizinövények), és állatokból (halak, vadkacsák és vadlibák, sárkány) álló minta. Az igen vékonyfalú edényeket, vetemedésüket kiküszöbölendő a 11. századtól kezdve szájperemmel lefelé fordítva, egymásra állítható samott dobozokban kezdték kiégetni. A szájperemet égetés után rézzel, bronzzal vagy fémborítással látták el.
Az északi kerámiák közé sorolják a Ru-kerámiákat (kínaiul: Ru járásban készített kerámia). Tárgyait szürkés vagy barnássárga, igen finom tárgytest és vastag, kékes szürke színű, apró szabályos repedésekkel átszőtt máz jellemzi. Talpán három-öt égetősarkantyú látható. Az Északi Song császári udvar számára készítették a 11. század végétől, s Huizong császár különösen nagyra értékelte darabjait. A kínai gyűjtők szépségéért és ritkaságáért becsülték, a kifinomult udvari ízlés megtestesülését látták benne.
A Song-kor különösen kedvelte az Európában szeladonnak (kínaiul: qingci= kékeszöld porcelán) nevezett, magas hőfokon kiégetett, zöld, tompa kékeszöld, szürkébe hajló mázszínű kínai kerámiákat. Északi szeladonként emlegetik a Yaozhou-kerámiákat. Híresek mélyzöld mázú, vésett és mintaformával nyomott díszítéssel egyaránt készített darabjai. Dél-Kína szeladonjai közül a Longquan-kerámia a legismertebb. A zöld, kékeszöld vagy szürkébe hajló színű, mázas kínai porcelán vagy finom kőcserépedényeket Zhejiang tartomány déli részén készítették. A 10. század óta ismertek voltak kerámiái, s a Déli Song-kor óta gyártják jellegzetes, kékeszöld, vastag mázú termékeit. Az edénytest fehér--halványszürke színű, amely égetés hatására téglavörös lesz. A Déli Song-korból az ókori bronz szertartási edények alakját idéző oltáredényei a legismertebbek.
Fajcsák Györgyi
1: Váza halvány zöldeskék, repesztett mázzal (Ru-kerámia)
Song-kor
Mag.: 22,6 cm
A kínai állam tulajdona
International Exhibition of Chinese Art 1935—36, London Cat.957
2: Gu-alakú váza szürkéskék, repesztett mázzal (Guan-kerámia)
Song-kor
Mag.: 17,2 cm
A kínai állam tulajdona
International Exhibition of Chinese Art 1935—36, London Cat.856
3: Meiping váza vésett peóniákkal (Ding-kerámia)
Song-kor
Mag.: 36,7 cm
Sir Percival David Foundation of Chinese Art, London
International Exhibition of Chinese Art 1935—36, London Cat. 1199
|
