A Tang-kor a kínai kultúra aranykora volt. A festészet legjelesebb alkotói figurális és buddhista, valamint taoista témájú alkotásaikkal írták be nevüket a kínai festészettörténetbe. A 7. század egyik legnagyobb figurális festője Yan Liben (megh. 673), magas rangú kínai hivatalnok és festő volt. Gaozong császár uralkodása idején (649—683) főminiszterként szolgált, s festőként a Tang-kor fővárosába, Chang’anba látogató méltóságokat és távoli vidékek adó-ajándékokat hozó előkelőit örökítette meg. Részt vett Taizong császár (megh. 649) mauzóleumának tervezésében, s reliefként fennmaradt a császár hat kedves csataménjének tőle származó ábrázolása. A Tang-kor legnagyobb mestere Wu Daozi (műk. 710 k.—760 k.) volt, akinek munkái, figurális festményei Gu Kaizhi-val szemben egy másik figurális festészeti stílust képviselnek. A szenvedélyes és féktelen ecsetvonások, a vastagabb és vékonyabb vonalak szabálytalan kavargása, megtört körvonalak, odavetett foltok háromdimenziós látványt keltenek képein. Xuanzong császár uralkodása idején (712—756) udvari festőként szolgált. Sokat utazott és számos Chang’anban és Luoyangban épült buddhista és taoista szentély falfestményét készítette el. Tájképeket is festett. Egyetlen munkája sem maradt fenn. Kőlapokra vésett képeinek másolatai és a róluk készült pacskolatok ismertek csupán.