A SONG-KOR FESTÉSZETE

A Song-dinasztia kora (960—1278) a piktúra virágzásának kora volt. A 10. század első felének festészetében alakult ki a kínai festészet északi és déli iskolájának jellegzetes stílusa.

Az Észak-Kínában alkotó Fan Kuan és Li Cheng nevéhez fűződik a monumentális, drámai kifejezőerejű, zord, hatalmas méretű tájképfestészet megjelenése, míg a déli mesterek -- Dong Yuan, Juran és követőik- nevével fémjelzett iskola a kisebb méretek, a lágyabb ecsetkezelés, a hosszú, puha, százaz ecsetvonások, lekerekített, finom vonalú hegyek és párába vesző folyamok alkotói. Az északi-iskola híres mesterei közül Gao Kehong és Guo Xi neve érdemel említést, míg a déli iskola festői közül Mi Fu és fia Mi Youren, Ma Yuan művészete volt meghatározó.

984-ben megalapították a császári udvarban működő festőkből álló félhivatalos testületet a Hanlin Akadémiát, amely a festészeti stílusok és formák legfőbb őreként működött a birodalomban. A legnevesebb festők testületeként sokféle stílus olvasztótégelyeként felügyelt a festészet fejlődésére: kezdetben a figurális festészet, majd a tájképfestészet (kínaiul: hegy-víz kép, shanshui) állt figyelme középpontjában. Tételes felvételi vizsga letétele után lehetett tagjai sorába kerülni, amelyen egy-egy klasszikus versidézet hangulatának és témájának legjobb képes megjelenítését díjazták. A Song-korban betöltött szellemi vezető szerepének csúcspontját a műpártoló és festőként is ismert Huizong császár uralkodásának idején érte el (1101—1125).

Huizong császár (1082—1135) kínai uralkodó, de egyszersmind festő és a művészetek patrónusa is volt. Rangos esztéta, kiváló kalligráfus, valamint a madár-virág képek festésének mestere. A császári udvarban maga köré gyűjtötte az udvari festőket, s a Császári Festőakadémiához tartozó festőket (Hanlin Akadémia) arra ösztönözte, hogy eredeti színükben és formájukban örökítsék meg témáikat. Tökéletes kompozíció, részletgazdagság és pontos színezés jellemzi festményeit. Kalligráfusként a kurzív írás kiváló mestere volt, aki eredeti és egyénített stílusával, a „Karcsú Aranyvonal” írással iskolát teremtett. Ösztönözte egy festészeti katalógus összeállítását (kínaiul:: Xuanhe huapu) , amely a császári udvarban az i.sz. 3. századtól uralkodásáig összegyűlt festmények leírását és alkotóik életrajzát tartalmazta. A Huizong által oly kedvelt albumkép, jellegzetes, a Song-korban kialakult festészeti forma volt. A kisebb méretű, kerek vagy legyezőforma, selyemre vagy papírra festett képeket 6-12 lapos albumba rendezték. A festészet intim műfajaként nem hatalmas kompozíciókban, hanem a világ parányi szeletében igyekeznek alkotói megragadni a teljes univerzumot.

Fajcsák Györgyi