|
|
 |
A MING-KOR ÉPÜLETEI: GUGONG ÉS AZ ÉG TEMPLOMA
1406—1420 között Yongle császár rendelte el Pekingben a Tiltott város (kínaiul: Zijincheng = Bíbor Tiltott város), a császári palotaegyüttes felépítését, amikor birodalma székhelyét Nanjingból Pekingbe helyezte át. Bíbor Tiltott Város elnevezését egy taoista istenség, a Ming-dinasztia uralkodóinak égi patrónusaként tisztelt Zhenwu, Wudang-hegyen álló szentélyének neve után kapta. A többször átépített palotaegyüttes a Ming- és a Qing-dinasztia uralkodóinak lakóhelyéül szolgált. Kína, s egyben a világ legnagyobb, egységes építészeti együttest alkotó palotája 720 000 m² alapterületen, 9000 helyiségből áll a vizesárkokkal körülvett bíborvörös falakon belül. A palotaegyüttes észak-déli tengelyre felfűzött csarnokai közül a délebbre fekvők a birodalom kormányzati központjai voltak: kihallgatások, ünnepek helyszínei. Közös teraszon áll a Legfőbb Összhang csarnoka (Daihedian), amely trónteremként szolgált, középütt a négyzet alaprajzú Középső Összhang csarnoka (Zhonghedian), amely nagyobb szertartások előkészítésére szolgált, s északon található a Gondviselő Összhang csarnoka (Baohedian), amely a császári fogadások helyszíne volt. A csarnokegyüttestől észak terül el a belső palota: a császár és udvartartása, feleségei, ágyasai kertekkel tagolt magánlakosztályai. A belső palota központi részét ugyancsak közös teraszra emelt három csarnok alkotja: az Égi Tisztaság palotája, az Egység terme és a Földi Nyugalom palotája követi egymást délről észak felé haladva.
A palotaegyüttes 1925 óta a Gugong (’Régi palota’) nevet viseli. Ma a világ egyik legnagyobb múzeuma, amely az egykori kínai császári gyűjtemény jeles darabjait őrzi: festészeti, kalligráfiai, ókori bronz szertartási edény, jáde, porcelán, valamint lakk és rekeszzománc-gyűjteménnyel.
1420-ban ugyancsak Yongle császár építtette fel Pekingben az Ég templomát (Tiandan), ahol az égnek bemutatott áldozatot végezték. Három építményből álló együttese déli végén egy köralakú, fedetlen, három szintes márvány oltárterasz található. Középen a Mindenség Istenségének temploma áll, északon pedig a kör alakú, hármas tetőzetű Égi Imádságok Csarnokának híres épülete zárja a sort. Az építmények arányainak gondos megválasztása, az anyagok és színek harmóniája páratlan építészeti és spirituális élményt nyújt.
A kínai épületek leghangsúlyosabb és legdíszesebb része tetőzetük. Az épületek tetőgerincét a Ming-korban kezdték el a gonosz szellemek távoltartására mítikus állat és emberfigurákkal díszíteni. Jellegzetes látványt nyújtanak a hagyományos vonalú, felhajló végű tetőereszeken a tetőgerinctől elindulva lefelé sorjázó állat- és emberalakok. A mindig páratlan számú figurát felvonultató sorozatok leghosszabbja tizenegy alakot számlál. A szerencse- és áldáshozónak tekintett alakok elhelyezése, száma az adott épület rangját mutatta. A gerinc két végében egy-egy stilizált állatplasztika is található: ezek rendszerint sárkányok és halszerű állatok tátott szájjal, fejük fölé emelt farokkal és felálló hátuszonyokkal. A kiégetett keménycserép vagy kőcserép tárgytesteket sárga vagy zöld mázzal vonták be, s a színek okán ezeket Ming sancai (három színű) kerámia néven emlegetik. A Qing-korban gyakoriak a kék mázas darabok.
Fajcsák Györgyi
1: A Gondviselő Összhang Csarnoka a császári palotából Pekingből
Osvald Sirén felvétele
The Romance of Chinese Art. Garden City Publishing Co., New York, 1929. 34.b./1.
2: Démonarcú tetődíszkerámia
Ming-kor vége, mag.: 32 cm
E. Fuchs: Dachreiter. Albert Langen, München, é.n. 22. képtábla
3: Az Ég temploma Pekingben
China as she is. A Comprehensive Album. Shanghai, 1934:180, felső kép
|
