Keresés

 

 

 

A 19—20. FORDULÓJÁNAK KÍNAI FESTÉSZETE: A SANGHAJI ISKOLA

 

 

A festészet egyik központja már a 19. század végén Sangháj lett, ahol a kínai festők képeik eladásából éltek.Amatőr írástudóként a remetefestők festészetéből sokat merítve, független művészként élték a kozmopolita város életét. Képeik témája főként a hagyományos írástudó festészet madár-virág képeiből forrásozott, újításuk, hogy a színeket a komponálás alapvető eszközeként alkalmazták. A sanghaji iskola két legjelesebb alkotójának művein nyomon követhető a 18. századból a 20. század kínai piktúrájához átvezető út minden állomása. A sanghaji festőiskola két kiemelkedő mestere -- Ren Bainian és Wu Changshuo – mellett számos festőt és kalligráfust indított el.

 

 

Ren Bainian (1840—1896), eredeti nevén Jen Yi, a 19. század második felében a színes kínai festészet egyik megteremtője volt. Szegény család sarjaként előbb apjától sajátította el a festés alapjait, majd Sanghájban telepedett le, ahol neves mesterek irányították önképzését. Bravúros rajzkészség jellemezte alkotásait. A 17—18. századi individualista festők festészetének folytatója, az eszmeírás (kínaiul:: xieyi) stílusának kiváló mestere. A kontúrok nélküli ecsettechnika, a szabad folthatással dolgozó színek, a kalligrafikus ecsetkezelés festője. Kora madár-virág képeit becsülte leginkább, melyek merész színhasználata a 20. századi piktúra előfutárává avatta. Zsánerképeit és figurális vázlatait, portréit nagyra értékeli az utókor.

 

Wu Changshuo (1844—1927) vagy más névváltozatban Wu Changshi, kínai kalligráfusként és festőként, a 19. század végén a kínai színes kép egyik megteremtőjeként írta be nevét a kínai festészettörténetbe. Zhejiang tartománybeli írástudó családból származott. Már tíz évesen verselt és pecséteket faragott. Fiatalon sokat vándorolt, felkereste kora híres mestereit és gyűjteményeit. 1880-ban Suzhouba, majd Sanghájba ment, ahol kalligráfiái és pecsétei eladásából élt. Kalligráfusként kiválóan ötvözte a Han-kor kancellista stílusát és a pecsétírást a fogalmazó „fűírás” lendületes, összevont ligatúráival. Festeni csak harminc éves kora után kezdett. Hangsúlyos, széles ecsetvonások, a kalligrafikus elemek gyakori használata jellemzi képeit. Tiszta, erőteljes színeket használt. Kedvelte a virágzó ágak és gyümölcsök ábrázolását.

 

 

Fajcsák Györgyi

 

1: Wu Changshuo: Peóniák

Függő tekercskép, papír és színek

Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum, Budapest

Miklós Pál: A sárkány szeme. Corvina Kiadó, 1973:81.a/IV. kép

 

 

2: Ren Bainian után: Madár-virág kép

Albumlap, papír és színek

Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum, Budapest

Miklós Pál: A sárkány szeme. Corvina Kiadó, 1973:129.aVIII. kép