A 20. századi hagyományos kínai festészet vonulatának legkiválóbb képviselői közül a madár-virág képek festését megújító Qi Baishi, a tájképfestészetnek új lendületet adó Huang Binhong, valamint a kalligráfus Fu Baoshi munkásságát kell kiemelnünk.

Qi Baishi (1863—1957) Hunan tartományban született. Asztalosként kezdte pályafutását, faluról falura vándorolva bútorokat készített, és festőként is maga faragta pecsétjeit. 1918-ban rablóbandák fosztogatása elől Pekingbe menekült. Az élet apró jelenségei izgatták, a hagyományos kínai festészeti témák közé ő emelte be a környezetében látott egyszerűbb virágokat, zöldségeket, gyümölcsöket, rákokat, halakat, rovarokat és egyes madarakat. Sokat merített a példaképének tartott remetefestő, Zhu Da stílusából. Képeit saját kalligráfiájával díszítette, gyakran alkalmazott archaikus stílusú és kalligráfiájú képcímeket.

Huang Binhong (1865—1955) Anhui tartományban született, írástudó családban. Klasszikus írástudói műveltséget szerzett, hivatalnoki vizsgát tett. Mandzsu ellenes nézetei miatt 1907-ben Sanghájba menekült, ahol a Guocui xuebao (Nemzeti Kultúra esszenciájának folyóirata) szerkesztőjeként, könyvkiadóként, művészeti igazgatóként és egyetemi oktatóként dolgozott. 1948-tól a Hangzhoui Művészeti akadémia igazgatója. Hatvanas éveiben beutazta Dél-Kínát, számos vázlatot készített. Hetven éves kora fölött találta meg saját festészeti stílusát: az abszolút hasonlóság és az abszolút különbözőség eredményez igazi képet-- vallotta. Az északi Song-kor mestereihez nyúlt vissza. Előbb világos színekkel, élete végén pedig sötét tusárnyalatokkal és súlyos ecsetvonásokkal dolgozott. Festészetelméleti és festészettörténeti munkákat is írt.

Fu Baoshi (1904—1965) Jiangxi tartományban született, majd Kínában és 1933—1935 között Japánban tanult. Hazatérése után Nanjingban oktatott. A japán-kínai háború idején az egyetemmel együtt Chongqingba költözött, s csak 1946-ban tért ismét vissza Nanjingba, ahol haláláig élt és alkotott. Az 1930-as években teremtette meg saját festészeti stílusát, amihez hű maradt élete végéig. Sokat merített a remetefestő, Shitao festészetéből, akinek életrajzát is megírta. Huang Binhong mellett a 20. század legjelesebb írástudó festőjeként tartják számon. 1959-ben Guan Shanyue-vel együtt megfestette a pekingi Tiananmen téren álló Nagy Népi Gyűlés épületének „Milyen sok szépsége van ennek az országnak” című falfestményét. Számos festészettörténeti munkát publikált. Kalligráfusként és pecsétfaragóként is nagy hírnévnek örvendett.