A MEKKAI KÁBA-SZENTÉLY

A mekkai Zamzam-forrásnál kialakult szentély (1. kép) Mohamed-korabeli megjelenése kezdetlegesnek nevezhető. Ibn Hisám (meghalt 834-ben) leírása szerint szabálytalan négyszög alakú elkerített terület volt, a fal magassága kb. 9 könyök, vagyis 4,5 méter, hosszoldalai 16 és 10 méter között lehettek. 608-ban ezt a régi épületet lebontották, és hajóácsok segítségével építészetileg bonyolultabb alakban újították meg. Azraqí (meghalt 858-ban) 31 egymásra sorolt kő- és farétegről számol be. Valószínűleg ekkor nyerte el mai, a rövid oldalaknak a hold pályájához igazított tájolását is, továbbá ekkor építhették be egyik sarkába az Ábrahám prófétára emlékeztető fekete követ, amelyből egy másik darabot, rajta a próféta lábnyomával, valaha egy külön építménybe foglaltak. A fekete követ az iszmailita karmatiak 929-ben Bahrain szigetére hurcolták, és 950-ig ott őrizték.

Mohamed idején ennyi volt tehát a szentély, mecset nem vette körül még: a város házai közvetlenül a Kábáig húzódtak. Ez az épület azonban már – nyitott elődjével szemben – hat pilléren nyugvó mennyezettel, lépcsőn megközelíthető emelt kapuzattal, és ami a leginkább figyelemre méltó, gazdag képprogrammal rendelkezett. Ha a 9. századi forrás hiteles, a belső teret növények, állatok, angyalok, próféták képei borították, Ábrahámé és az anyjával együtt ábrázolt gyermek Jézusé a bejárathoz legközelebbi pillérekre került. Egy elfogadott nézet szerint a kő- és deszkasoros építésmód, talán a faanyag is, Abesszínia (a mai Etiópia) felől jutott el a fában szegény Arábiába. Ott ennek több évszázaddal a 7. század elé nyúló hagyományai vannak, igaz a fennmaradt példák újabbak (2. kép). „Kába” néven ismert emelt bejáratú kockaépítmények a preiszlám Iránban is létesültek (Kába-ji Zartust, Kr. e. 500 körül), funkciójuk vitatott (3. kép).

A Medinából visszatérő Mohamed 630-ban megsemmisítette a festményeket. Mivel azonban 683-ban, a próféta halála után alig ötven évvel kitört polgárháborúban a Kába leégett, teljesen újonnan, ezúttal csak kőből épült fel ismét, vagyis a mohamedi időszaknak már ekkor elveszett a legtöbb tárgyi emléke. Még a 630-as években lerombolták a szentélyhez túl közeli házakat, hogy helyet adjanak a zarándoklatoknak. A század végére készen állt a mai napig egyre hatalmasabbá bővülő mecset (4. kép).

Szántó Iván

1,4: archív; 2: Sárközy Miklós (2005); 3: Szántó Iván (1999)