1-2: archív; 3: Illusztráció Owen Jones: Plans, Sections, and Elevations of the Alhambra (London, 1836-45) című művéből; 4: Szántó Iván (1998)

A GRANADAI ALHAMBRA

Az ibériai iszlám építészettörténet kezdetén a córdobai nagymecset, végén egy világi épületegyüttes, az Alhambra (arab, al-hamrá = ’vörös’) áll (1-2. kép). A keresztény spanyol államok növekvő nyomása alatt 1492-ig túlélő Naszridák (1232-1492) e palotavárosból kormányozták a nyugat-európai iszlám utolsó végvidékét. Bármennyire atipikus, az Alhambra a 19. század óta mégis szinte azonos az iszlám művészet nyugati fogalmával, vagyis amilyennek azt az európai esztétika sokáig látni igyekezett. E hírnév kialakulása az angol Owen Jones (1791-1871) Plans, Elevations, Sections, and Details of the Alhambra (London, 1836-1845) című monumentális művének tudható be, amelynek több mint száz színes litográfiájából merített mindenki, aki a 19-20. század fordulójáig a „mór” stílusra hivatkozott (3. kép). Jones úgy vélte, hogy az iszlám művészet alapja a felületet egyenletes vonalvezetéssel behálózó, végtelen minta, s magának a szerkezetnek alárendelt szerepe van az ornamentikához képest. Az Alhambrában szemlátomást valóban minden felület csupán a ragyogó díszítés kedvéért van; az építészetileg nem különösen eredeti konstrukciók, könnyed faoszlopok, kazettás és cseppkőboltozatos mennyezetek maguk is ornamenssé válnak. Szinte valamennyi iszlám díszítőtechnika felvonul a stukkófaragástól a mázas csempén át a famunkákig és a falfestészetig.

Leszámítva a reneszánsz és barokk átalakításokat, az együttes nagy része a naszrida hatalom fénykorában, a 14. században épült. A 200 métert meghaladó hosszúságú fellegvár két részre osztható: nyugaton a katonai jellegű Alcazaba (arab, al-qaszaba, ’erőd’), kelet felé a rezidenciák terülnek el. A palotarész ókori mintára udvarok köré csoportosított termekből áll. Az udvarok (spanyol: patio) – és a termek egy része – szökőkutakkal vannak felszerelve. Leghíresebb az ún. Oroszlános Udvar (4. kép). Ez a palota legrejtettebb belső udvara, amelyből intim hangulatú termek nyílnak, pl. az ún. Abencerrajes-terem és a Két Nővér-terem, mindkettő fantasztikus, ún muqarnaszkupolával. Az iszlám palotákat a paradicsom földi képmásának tervezték. Hangsúlyosan érvényesül ez az eszme a Generalife, a jó állapotban fennmaradt palotakert sétaútjain.

                                                                                                                                    Szántó Iván