A CÓRDOBAI NAGYMECSET     A 786-tól két évszázadon keresztül épült córdobai nagymecsetben Umajjád tradíciók és a hispániai későantikvitás művészete összegződött, tartósan meghatározva az északnyugat-afrikai iszlám építészet orientációját. Az építéstörténet egyes vonásai hasonlók a damaszkuszihoz. Mielőtt lerombolták volna, az e helyen állott vizigót székesegyházat fallal kettéválasztották, és megosztották a keresztények és a muszlimok között. Miután azonban az Abbászidák elől elmenekült I. Abd ar-Rahmán (756-788) uralma alatt Córdoba umajjád kalifátussá vált, elkerülhetetlenné vált a város új rangjának megfelelő mecset építése. Tájolása olyan, mint az első Umajjád-mecseté: északon van az udvar, amelyet délen – eredetileg tömör válaszfal nélküli – oszlopcsarnok egészít ki (1. kép). Ez a csarnok azonban teljesen más: udvarra merőleges tizenhét hajójával semmi kapcsolata nincs a mindössze három – az udvarral párhuzamos – hajós damaszkuszi mecsettel (2. kép). Közelebb áll a sokszorosan újjáépült, eredetileg az Umajjádok által emelt, tizenöt hajós jeruzsálemi al-Aqsza-mecsethez, méginkább az elpusztult korai iraki mecsetekhez, mivel azoknak Damaszkusszal és Jeruzsálemmel ellentétben nem volt kiemelkedő középső kereszthajójuk.     A kitüntetett középtengely elhagyása Córdobában korlátlanul bővíthető rendszert eredményezett, amit messzemenően kihasználtak (833-852, 961-966, 987). Ilyenkor mindig a déli (qibla-) falat törték át, és az oszlopok eredeti ritmikájának megtartásával addig növelték a teret, míg a csarnok elérte mai, lenyűgöző kiterjedését, amelyet a kortársak nem ok nélkül hasonlítottak hatalmas pálmaligethez (3. kép). Az erdő impressziója a 10. századi bővítésben a teljesedett ki, ahol a karéjos boltívekre újabb oszlopokat állítottak, megismételve a lombkoronaszerűen összezáruló árkádsorok formáját (4. kép). Ha stilárisan nem hasonlít is az ottanihoz, a gazdag mozaikdekoráció ötlete Damaszkuszból jöhetett. Itt is, ott is úgy szól a hagyomány, hogy maga a bizánci császár küldött mestereket a kalifának. Még a mozaiknál is fontosabb szerepet kap a faragott stukkómintázat. Rokonsága az ibn Túlún-mecsetben látható. Míg a mozaiktechnika rövidesen kihalt, a falfelületeket egyenletesen behálózó stukkófonadék a spanyolországi iszlám művészet fontos kelléke maradt.                                                                                                                                   Szántó Iván

K. A. C. Creswell: Early Muslim Architecture, vol. 1 (Oxford, 1931) nyomán; 2-4: Szántó Iván (1999)