1: Nemzeti Múzeum (Teherán)

2: David Gyűjtemény (Koppenhága)

3:  A. Grohmann: The Origin and Early Development of Floriated Kufic (Teherán, 2005) nyomán

Tucatjával vannak a muszlim Közel-Keletről származó, idővel világszerte megismert és átvett szövettechnikák, -anyagok, és -stílusok. Spanyolországtól Iránig szinte minden muszlim ország saját maga fedezte textilszükségletének nagy részét, emellett exportált is. A szövetek zöme természetesen nem műalkotásnak készült, hanem ruházkodásra, bútor-kiegészítőnek, sőt – sátrak esetében – szállásnak. Vagyis elemi szükségleti cikkek voltak, amelyeket ennek megfelelően gyorsan el is nyűttek, majd szemétdombra vetettek. Amit ma iszlám textilművészet néven ismerünk: elitművészet, és azért maradhatott meg, mert az újkor előtt a selyemszövetek kincsképzésre félretett vagyontárgynak, vagy – Európában – drága ereklyetartónak számítottak. Ezért, bár ilyenből sincs sok, a középkori selyemszövetek ma furcsamód ismertebbek, mint például a korabeli arab ruházkodás. Ugyanez a helyzet a szőnyegekkel: a modern kor előtt – az imaszőnyegek kivételével – csupán használati értéket tulajdonítottak nekik, így a szőnyegművesség tárgyi emlékeinek a száraz kairói szeméthalmokban konzerválódott foszlányokon túl nyoma vész.

Értékessé, művészivé – az anyag finomsága mellett – mintázatuk teszi a szőtteseket. Minta sokféleképpen készülhet: hímzéssel, applikálással, vagy kárpitszövéssel, amely azt jelenti, hogy a díszítés az alapszövet része. Az igazán drága termékek díszítése is bonyolultabb. Ezeken a mintát alkotó vetülékfonalak a szövettest teljes széltében végigfutnak, de a szálakat csak ott vezetik a láncfonal elé, ahol azt a motívum megkívánja (1. kép). A szálak bolyhos csomózásából jön létre a bársony. Brokátselymek arany- és ezüstszálakkal átszőve készülnek. A legdrágább korai selymek az Umajjád és az Abbászida Kalifátus udvari manufaktúráiban készültek, olyan ruhaanyagot biztosítva a kalifának, amelybe beleszőtték a nevét és titulusát, és amely így ajándéktárgyként volt adományozható (2. kép). Egy ilyen szövet vagyontárgy volt, másfelől a belőle készült viselet a tulajdonos udvari kapcsolatait jelezte. 

                                                                                                                                                                                                                                                               Szántó Iván