Keresés

1-2: Kerámiaművészeti Múzeum (Teherán)

 

3:Történeti             Múzeum (Stockholm). Fotó:  Szántó Iván     

ISZLÁM ÜVEGMŰVESSÉG

 

A korai iszlám üvegművészet nehezebben vizsgálható, mint a kerámiaművesség, ugyanis a viszonylag kevés emlék olyan szervesen következik a római és a szászánida alapokból, hogy századokon keresztül azoktól meg sem lehet különböztetni. Szemben a Római Birodalommal együtt lehanyatló európai üvegiparral, a bizánci és a közel-keleti műhelyek a politikai változásoktól függetlenül dolgoztak. Alapos elemzés szerint 850 tájára tehető a fordulat, amikortól a keramikához hasonlóan kibontakozik e műfaj sajátosan iszlám jellege. Megkülönböztetünk szabadon fúvott (1. kép), illetve mintával formázott üvegeket. Az üvegfúvással előállított termékekre – tálak, kelyhek, palackok, vázák – metszett, köszörült dekoráció került, vagy az edény saját anyaga, amelyet a még képlékeny testből húztak ki, esetleg kalitkaszerűen a test köré rácsoztak. A 10. századtól népszerű a sablonnal az üvegre nyomott minta, felirat (2-3. kép). Alkalmazták a Rómában ismert – majd elfeledett – üvegmozaik-technikát (ún. millefiori) is, amely úgy készült, hogy a nyers üvegmasszából szelt gyűrűket egymáshoz illesztették, és újbóli hevítéssel összeforrasztották. A legtöbb példa Számarrából maradt, ahol edényeken kívül padlóburkolatokhoz is használták. Jellegzetes szászánida eredetű megoldás a csiszolt konkáv félgömbökből, sokszögekből álló dísz. Sokféle színű üveg maradt fenn: a leggyakoribb természetesen az átlátszó fehér, de van kék, okker, valamint festett is. A színezett üveg elterjedése az önállósodó iszlám műhelyekhez kapcsolódik annak ellenére, hogy korábban sem volt ismeretlen. Egyik típusa az ún. lüsztermázas üveg, amely elnevezés félrevezető, mivel a kerámiában ismert eljárás üvegen csak ritkán eredményez színjátszó felületet. A réz-oxid és az ezüst használata inkább új színek kialakításához megfelelő. Időben előre haladva az egyedileg megmunkált üvegek száma csökken. Ahogyan az ajjúbida és a mamlúk korra egyre kisebb lett az egyes üvegek előállítására fordított idő, úgy került előtérbe a tárgyak festett díszítése: a feliratok, figurák ekkor már nem az üveg anyagában vannak, hanem ecsettel vitték fel azokat a felületre.

                                                                                                                                    Szántó Iván