Az egyik ilyen alkotás a damaszkuszi Taqija asz-Szulajmánija (1554-től, 1-2. kép). Mint az arábiai szent helyek őre, egyszersmind a kalifátus örököse, Nagy Szulejmán szultán (1520-1566) különös gondot fordított a Mekkába vezető zarándokutak szállásokkal, kereskedelmi egységekkel való felszerelésére. Elnevezésén kívül a kettős minaret is az együttes uralkodói eredetére vall. A Taqija mecsetet, vendégházat, konyhát, bazárt és – valamivel később elkészült – madraszát foglalt magába. Minaretjéről, kupolás imacsarnokáról könnyen felismerhetően oszmán épület. Lokális jegyek, pl. a muqarnaszfülkék, vagy az ún. ablaq-dekoráció a részletek kivitelezésekor kerültek be. Hasonló, bár sokkal kisebb emlék a kairói Taqija asz-Szulajmánija (1543, 3. kép). A név itt nem közvetlenül a szultánra, hanem Szulejmán pasa egyiptomi kormányzóra utal. A kupolával szembeni árkádsor csak háromtengelyes – Damaszkuszban hat –, de az udvar itt is körbeépült. Szinte elrejtve, ezúttal is megtalálhatók azért a helybeli elemek, például a bordás keresztboltozattal fedett előcsarnok.