1: archív
	2: Szántó Iván (2003); 3: archív; 4: Szántó Iván (2000)

ISZLÁM MŰVÉSZET A GYARMATI KORBAN

Az iszlám művészet és építészet saját igényeinek megfelelően időről-időre átvett európaias jegyeket. A 18. század végétől ezt erőteljesebb európaiasodás váltotta fel, amely száz éven belül az iszlám művészettörténet – és azon túl a kultúra – egészére kihatott. Sajátos kölcsönhatás során az Európában megkedvelt kézműves tárgyak ipara a 19. században fokozatosan brit, francia és német társaságok kezébe került, amelyek, hogy a piac kedvében járjanak, nyugati ízlés szerint befolyásolták a helybéli műhelyhagyományokat. A 19. századi világkiállításokon (London, 1851, 1862; Párizs, 1855, 1867; Bécs, 1873) bemutatott műkincsek és az útleírások egy olyan – „mesés”, titokzatos, fényűző, stb. – „Kelet” képét rajzolták fel, amely többet számított az iszlám világ további műalkotásainak megítélésében, mint a tényleges valóság. Ez vezetett például az emléktárgy-ipar kialakulásához. Mivel a klasszikus iskolázottságú európai közvéleményt a muszlim országok iszlám előtti művészete is érdekelte, a korabeli iszlám kerámiaművességben, ötvösművészetben, textil- és szőnyegiparban egyre-másra tűntek fel óegyiptomi, antik, és keresztény motívumok (1. kép). Az európai hatalmak által vagy támogatásával létesített ókori és keleti múzeumok időrendje félreérthetetlenül jelzi a fontossági sorrendet (Kairó: Egyiptomi Múzeum – 1858, 2. kép; Arab Múzeum – 1880, 3. kép; Tunisz: Musée Bardo – 1882, 4. kép; Musée Arabe – 1899). Az első önálló iszlám gyűjteményt az algíri múzeum és könyvtár mutatta be, 1854-től.