 |
|
|
|
|
1: Major Balázs
|
2: archív (E. Herzfeld)
|
3: Major Balázs
|
A SZÁMARRÁI STÍLUSOK
20. század első évtizedeiben meginduló módszeres régészeti kutatómunka alapjaiban változtatta meg a „szaracén” ornamentikára vonatkozó korábbi elképzeléseket. Felmérték a térség városainak műemlékeit, és – elsősorban német kutatók – addig ismeretlen romterületeken folytattak kutatásokat. Az egyik ilyen lelőhely Számarrá, az Abbászidák rövid életű (836-863) fővárosa volt. Gyors kiépülésénél is sebesebb elnéptelenedésének következtében értékes és kiválóan keltezhető falfestmények, stukkófaragások maradtak meg a romok között, pillantást engedve az iszlám díszítőművészet kezdeteibe. Számarrá a tudományos irodalomban rövidesen hasonló terminussá vált, mint addig az Alhambra: az iszlám ornamentikát az ottani leletek alapján kidolgozott osztályozási rendszer szerint kezdték csoportosítani. Ma már sokkal több lelőhelyet ismernek, és a művészettörténeti jelenségek közös őseinek visszakeresése sem tartozik már a fő kutatási módszerek közé. Mégis megmaradt a nonfiguratív iszlám dekoráció korai változatainak számarrái stílusok szerint való kategorizálása.
Az „A” stílust tartják a legrégebbinek. Mértanias formákból áll, amelyeket indák, szőlőlevél- vagy szőlőfürt-formák, vagyis növényi motívumok töltenek ki (1. kép). A levelek, szőlőszemek aláfúrt, faragott hullámvonalakkal, mértani idomokkal tovább tagolódnak. A számarrái „B” stílusban erősebb az absztrakció (2. kép). A növények – általában rozetták és lóhere-minták – elveszítik természetes formáikat, nincsenek indáik: stilizálódnak, sőt; mintha inkább eleve geometriai formációk lennének, amelyekben csupán kiütköznek bizonyos florális vonások. Mindkét stílus lényege a sokszorosíthatóság, a minta tetszőleges irányú ismételhetősége. A „C” stílus motívumai öntősablonokkal készültek, ezért az inkább szabadkézi technikát igénylő másik két stílusnál is alkalmasabbak nagy felületek gyors, gazdaságos díszítésére (3. kép). Nem eldöntött, honnan származik a Számarrában felfedezett klasszikus iszlám ornamentika. Valószínűleg a szászánida és részben a közép-ázsiai művészetből vették át, amelyben népszerűek voltak a faragott gipszmunkák.
Szántó Iván |
|
|