PALMYRAI MŰVÉSZET

Az előzőekben ismertetett szentélyekben kultuszszobrokat és főleg –reliefeket állítottak. Ezek alkotják a palmyrai szobrászat egyik nagy csoportját. Jó részük nem különösen aprólékos faragvány, a fejet és a végtagokat csaplyukakkal utólag illesztették a ruhátlan vagy katonai vértet viselő torzóhoz. Az ikonográfia görög alapokon nyugszik, de a megformálás távol áll a klasszikustól, és maguk a megszemélyesített, szerencsés esetben arámi feliratokkal azonosított istenségek (Bél, Malakbél, Baál-samin, a városvédő Tykhé, stb.) is a helyi panteonból származnak. Vannak istenpárokat, sőt egész csoportokat ábrázoló faragványok is. Hasonló reliefeken nemcsak istenségekkel, hanem az előttük áldozatot bemutató papsággal is találkozunk. Különösen ezeken szembeötlő a pártus hatás, jelezve, hogy – ha az istenvilág megjelenítéséhez nyugatias formákat hívtak is segítségül – a lokális valóság a Perzsa Birodalomhoz állt közelebb. Hangsúlyozott frontalitás uralja a kompozíciókat: a nimbuszos főistent trónépítmény, madarak, vagy mellékisten-pár fogja közre.

Tematikailag eltérő reliefeken, például a Bél-szentély épületdíszítő domborművein, az előadásmód némileg kötetlenebb is lehet. Ilyenek pl. a szentélyt és annak oszlopait áthidaló gerendákon ábrázolt vallási jelenetek, ahol a frontális papfigurák mellett narratív részletek: lefátyolozott nők, növényzet, furcsa építményt hordozó tevék is feltűnnek (1. kép). A méretskála másik végét képviselő apró terrakottazsetonok (tesserae) témái a szigorúan kötött vallási jelenetektől az életképekig terjednek (2. kép).

Sokkal nagyobb számú a második csoport, a halotti reliefek köre, amelyek a Kr. u. első évtizedektől szinte iparszerűen készültek (3. kép). Míg az istenszobrok a város templomépítészetéhez kötődnek, a halotti ábrázolások a Palmyra nyugati részén fekvő nekropoliszból kerültek ki. Itt helyezték el gondosan bebalzsamozva a mumifikált holttesteket, föléjük az elhunyt halotti lakomáját mintázó szarkofágfedelet, és – az előbbinél is gyakrabban – a falba süllyesztett emlékbüsztöket. Utóbbiak Kr. u. 50 után terjedtek el. A szobrokon látható férfiviselet hímzett, ékszerekkel kivarrt selyemtunikából, és buggyos nadrágból áll, a női ruházat és ékszerek ábrázolása még látványosabb: a kereskedőváros jómódjára vall.

Szántó Iván