1-2: E. Herzfeld (1927; 1912) nyomán

SZÁMARRÁ FESTÉSZETE

Számarrá palotái (és a fél évezreddel újabb, 5000 kilométerrel nyugatabbi Alhambra) nem kizárólag geometrikus mintákkal, arabeszkekkel díszesek. A jelenleg még elégtelenül feltárt és publikált iraki romterület szolgáltatta az abbászida festészet fő emlékcsoportját is. Eddig a már említett Dzsauszaq al-Kháqání, vagyis a legnagyobb és legrégibb számarrái rezidencia kutatása során került elő több összefüggő festett falfelület, mégpedig figurális falképek. Az ún. „hárem” magasabb részein a vakolt falakon polikróm festményekre, a romok között festett faelemekre bukkantak. Sajnos a hatalmas kupolás terem egykor igen gazdag képprogramja a leletek hiányossága miatt nem határozható meg, a főbb témák – a lakoma és a vadászat – azonban jól kirajzolódnak: tipológiailag hasonlók az umajjád falképekhez, de ott sokkal változatosabb a repertoár, és a témaválasztáshoz, valamint a téma megfogalmazásához egyéb hatások kétségtelen megléte mellett a későantik mediterrán művészet adta a vezérfonalat. Számarrában viszont mindezek inkább Irán, és főleg a közép-ázsiai térség felé mutatnak. Az egyik töredéken medaillonokba felcsavarodó akantuszinda látható, amelynek kör alakú mezőiben négylábúakra lecsapó ragadozó madarak, és gyümölcstálat tartó, turbános lakomázók láthatók (1. kép). A barázdált nyalábokból kinövő akantusz legközelebbi példája a jeruzsálemi Sziklaszentély mozaikdekorációja. Ott a növény szászánida típusú szárnyas koronákkal fonódik össze, elárulva, honnan származhat. Ugyanilyen állandó helyük van a perzsa művészetben a számarrái kép alsó szegélyén rohanó állatoknak, megtalálhatók pl. a szászánida kori falfestészetben (Szúsza), és  szeldzsuk kori példájuk is ismert. Egy rekonstruált, töredékes murálon teljesen szimmetrikusan beállított táncosnők szerepelnek, amint egy-egy hosszú nyakú palackból a másik által tartott kehelybe töltik a bort (2. kép). Háromnegyedprofilban ábrázolt arcuk, a kontúrok erőteljessége, a fül előtt felkunkorodó tincs, a kifejezés nélküli tekintet, stb., a közép-ázsiai falfestészetben a 3. század óta jelen van.

                                                                                                                                                                                                                                                              Szántó Iván