1: Sebő Judit (2001); 2: archív; 3: Szántó Iván (2003); 4: Sebő Anna (2006)

MAMLÚK MADRASZÁK   A madrasza a klasszikus iszlám tudományok – koránmagyarázat, hagyományismeret, jog – oktatására jött létre, és a síita Fátimidák bukása után a mecsettel szinte egyenrangú intézménnyé vált. Zangida és Ajjúbida szultánok kezdtek először olyan madraszákat alapítani, amelyek sok más mellett a saját emlékhelyüket is tartalmazták, vagyis közcélokkal szentesítve biztosítottak teret magánérdekeiknek. Hasonló meggondolásból az Ajjúbidák utódai, a mamlúkok (1260-1517) is szívesen folytatták ezt a gyakorlatot, elsősorban Kairó építészetét átszabva ezzel, de kisebb mértékben Líbia, Palesztina, Szíria (1. kép) és az Arab-félsziget arculatára is hatással. A kairói mamlúk építészetre jellemző, különösen első szakaszában, hogy épületeit a zsúfolt városi térben, szűk telkeken hozza létre. Ennek politikai és ideológiai okai is voltak, ugyanis a legfontosabb szultáni madrasza/mauzóleum-sorozat a lerombolt fátimida paloták telkein épült fel, az Ajjúbidáktól kezdődően. Szálih Nadzsm ad-Dín (1240-1249), az utolsó jelentős ajjúbida uralkodó nyitotta meg a palotába épült együttesek sorát. Mamlúk utóda, Bajbarsz al-Bunduqdárí (1260-1277) hűen követte az elképzelést, saját szomszédos mauzóleumával. A következő nagy szultán, Qalá'ún (1279-1290), éppen szemközt építtette fel a magáét (2. kép). A bonyolult alaprajzú telken madrasza, mauzóleum, kórház, raktárak, mosdóhelyiségek, stb. jöttek létre. Az utcafrontra az első két elem néz: keleti, azaz qiblaoldalukkal fordulnak oda. Hogy a bejárat a mihrábokkal szemközt legyen, a tervezők a mauzóleum és a madrasza közé famennyezetű folyosót építettek, amely oldalról végighalad a két terem mentén, és jobbra-balra megteremti a méltó bejutás lehetőségét. A későbbi mamlúk építészet már kevésbé ragaszkodik a zárt beépítettséghez. Különösen Haszan (1347-51, 1354-61, 3. kép) és al-Asraf Qáitbáj szultán (1468-1496) kedvelte a látványos kupolákat, minareteket, a díszesen faragott homlokzatokat. Káitbáj kairói mauzóleuma mellett kiemelkedik az általa építtetett jeruzsálemi Asrafíja-madrasza (4. kép). Lent díszes nagyterme volt, az emeleten pedig a diákszállások, és a tulajdonképpeni iskola, két szinten átnyúló, elegáns loggiával, amelyről a Sziklaszentélyre nyílt kilátás.                                                                                                                                     Szántó Iván