NABATEUS ÉPÍTÉSZET   A karavánokkal sokfelé megforduló nabateusok hellénisztikus motívumokból hozták létre eklektikus művészetüket. A két fő összetevő a helyi formanyelv, és az arra rárakódó – végső soron Alexandriáig visszavezethető – importált stíluselemek. Hogy mit jelent a helyi formanyelv, az a sziklasírok fejlődésén kísérhető végig, ez ugyanis sokkal hosszabb időszakot ölel fel, mint a monumentális középületek. A legkorábbiak (Kr. e. 4. századtól) mindenfajta dísztől mentes, kőtömbbel eltorlaszolt üregek voltak, amelyek mellé mintegy kétszáz évvel később oszlopokkal, gerendázattal díszített, simára csiszolt homlokzatú sírtípus társult. Ezekre általában féloszlopokkal keretezett tagolás jellemző: a belső, kisebb oszloppár a dór oszloprend távoli rokona, a homlokzatot a sziklafaltól elválasztó nagyobb pár viszont a korinthoszi fejezet geometrizált redukciójának tekinthető ún. nabateus oszlop (1. kép). Ez utóbbiak fölé összetett koronázó párkányt, arra a szimmetriatengelyük mentén megfelezett és szembefordított, ötlépcsős pártázatot faragtak. Egyik elemnek sincsen valódi tartófunkciója. Nem a leglátványosabb, de a legelterjedtebb homlokzattípus a fenti. A Nabateus Királyság tetőpontján, a keresztény időszámítás kezdetén még a Petrától 300 kilométerre délre fekvő Madáin Szálih (Szaúd-Arábia) nekropoliszában is precízen másolták (2. kép). Északon Szía és Buszra (Szíria) városkapuin tűnik fel a nabateus oszlopfő (1. kép); és ritka kivételként szabadon álló oszloppá körülfaragva viszontlátjuk a petrai Themenos-kapun is.     A Kr. u. 1. században jelent meg a görög templomhomlokzatokat idéző hellénisztikus változat, amely éppen eklektikus mivolta miatt már nem önálló típus, hanem a görögös díszítőelemek ötletszerűen elrendezett, fantasztikus kavalkádja. A Khazna (’kincstár’) több teremből álló sziklasír, korinthoszias homlokzattal (3. kép). Alsó szintje hat, részben szabadon álló oszlop által tartott timpanonnal zárul. A timpanon mögötti párkány azonban egy „másik” templom lábazata, amelynek derékszögben megtört, csonka timpanonjai között körtemplomszerű struktúra áll. A Deir (’kolostor’) nevű síron nabateus oszloprend, és homorú párkányzat variálja a Khazna rendszerét (4. kép).   Szántó Iván

1: Szántó Iván; 2: Tokió, Ázsia és Afrikai Nyelvek Kutatóintézete; 3-4: Jordániai Idegenforgalmi és Régészeti Minisztérium