1-3: Major Balázs;

4: Szántó Iván (2001)

ALEPPÓ, QASZTAL AS-SUAJBIJA

Szíria bizánci örökségén alakult ki az iszlám építészet első nagy korszaka, még a hidzsra első századában, amikor az Umajjádok innen igazgatták birodalmukat. Száz évvel későbbi bukásuk után aztán a térség szinte tetszhalott állapotba süllyedt, alig zajlott építőtevékenység, s ami volt, arról is szinte csak írásos forrásokból tudunk. Ez az állapot igen hosszú idő múlva, a 12. században, a Fátimidák és a keresztesek meggyengülésekor változott meg, ám akkor száz évre megfordult Egyiptom és Szíria építészeti rangsora, ugyanis utóbbi a Zangida- (1128-1174) és az Ajjúbida- (1174-1260) dinasztiák alatt valósággal újjászületett. Új vagy korszerűsített intézmények jöttek létre, mint a kórház (bímárisztán) és a mecsetiskola (madrasza), amelyek újfajta épülettípusokat kívántak. Az új stílusötvözet Aleppóból indult ki Szíria-Palesztina más területeire, és tovább, Egyiptom felé. Sokféle áramlat szabadult fel ebben a helyzetben, amelyben a szunnita iszlám végre rendezhette pozícióit: Irakból a kissé megerősödő Abbászidák sugallták az új intézményi formákat, Szíria pedig felfedezte antik örökségét. 

Egy jellemző példa az 1150-1-ben keletkezett aleppói Suajbija-madrasza (1-3. kép). Helyén, az ókori város kolonnádos főutcáján eredetileg római díszkapu állt, majd mecset épült annak tiszteletére, hogy a hódító muszlimok 637-ben ezen az útvonalon vonultak be Aleppóba. Núr ad-Dín a nem sokkal korábban a keresztesektől visszavett városban a muszlim uralom helyreállítására való utalásként ugyanitt építtette fel ezt a kis épületet. A kortárs damaszkuszi kórházhoz (4. kép), az aleppói Muqaddamíja- és Halavíja-madraszákhoz hasonlóan különösen a portálja hangsúlyos. Simára csiszolt kőkockák alkotják; nyugati irányban csúcsíves (részben elfalazott) bejárat nyílik, amely fölött szokatlan, csaknem klasszikus ókori párkányzat ül (3. kép). Belül az előcsarnok falsíkja cikkcakkosra vágott, egymásba kapaszkodó kőtömbökből áll, azt a látszatot keltve, hogy a nyugodt, sima felület az ellentétes erők jól kiszámított egyensúlya miatt nem hullik elemeire. Ez az eszköz már a kairói városkapukon szerepelt, itt azonban, e szunnita madraszán új jelentést kap, az egykor Szíriában megszilárdult iszlám hatalom kikezdhetetlenségére utal.

                                                                                                                               Szántó Iván