1: David Gyűjtemény (Koppenhága)

2: Nemzeti Múzeum (Damaszkusz)

3: Nemzeti Múzeum (Damaszkusz)

                                                      SZÍRIAI KERÁMIA

Az iszlám fazekasság egy másik felfedezéssel önálló fejezetet nyitott a kerámiaművesség történetében, ez pedig a gyöngyházcsillogású fénymáz feltalálása volt. Hasonló mázakat már addig is alkalmaztak, de csak üvegen. A 9. században, ugyanott, ahol a többi új technika is virágzott, rájöttek, hogy egy speciális oxidkeverék az egyszer már kiégetett agyagon ragyogó szín-összeállítású filmréteget ad. E nagy figyelmet igénylő technikával eleinte árnyalatokban gazdag, szabálytalan alakzatokat vittek fel a kerámiákra, majd a 9. század végétől a festőiség alábbhagyásával inkább a figuralitásra helyeződött a hangsúly, amikor az immár általában monokróm festés alakokat, fákat, virágokat ábrázolt. A módszer Mezopotámiából előbb kelet felé indult hódító útjára, majd nyugaton is hatni kezdett, alapjaiban megváltoztatva a keramikus műfajokat. Szíriában a 11. századig kevés példa van rá, és az előkerült emlékek is inkább importtermékek vagy közepes minőségű helyi imitációk.

Szíria önálló kerámia-stílussal először a 12. században jelentkezett, összefüggésben az ország gazdasági erősödésével. Ez az ún. Tall-Mínísz-kerámia kora, amelyet állítólagos első lelőhelyéről, egy Hamá környéki településről neveztek el. A megformázott frittkerámia-edények bevonata ón- vagy más alkáli máz, amelyet fénymázas festéssel díszítettek (1. kép). Lehetnek állatos, vagy geometrikus mintájúak, pl. stilizált halakkal, félholdakkal, vagy háromszögekkel díszítettek. Ezek közel állnak az ebben a korban fénykorán már túljutott fátimida kerámia-ornamentikához, így feltételezhető, hogy kialakulásában Egyiptomból érkezett mesterek is szerepet kaptak. Viszonylag kevés a látható összefüggés Tall-Mínísz és a másik jeles szír kerámia, a raqqai/ruszáfai között. Raqqa a 12-13. században – mielőtt a mongolok 1259-ben elpusztították – virágzó város volt az Eufrátesz mentén. Bár egyáltalán nem csak fénymázas kerámiák készültek itt, a leghíresebbek mégis azok, illetve az ún. laqabí technika. Mindig jellemző a fajansz-alap használata, és a jellegzetes türkizkék máz (2. kép). A fajansz talán az iráni Kásán fazekasságából származó ötlet; sok díszítőmotívum kétségkívül onnan való (3. kép).

Szántó Iván