1: Sebő Judit

2: Szántó Iván

3: Szántó Iván

                              

PREISZLÁM MŰVÉSZET SZÍRIÁBAN: HAURÁN

Haurán, az ókori Auranitis, termékeny, vulkanikus hegyvidék Szíria délnyugati szegletében. A Szeleukidák eltűnésével (i. e. 1. század) zsidók és nabateusok versengtek a mérsékelten hellénizált terület ellenőrzéséért, aztán Kr. u. 106-ban Arabia néven gazdasági és szellemi téren egyaránt virágzó római provincia lett. Arab többségű lakossága részint beduin törzsekből, részint romanizálódott városlakókból állt, akik fontos szerepet játszottak a helyi, sőt ekkortól az összrómai, később bizánci igazgatásban. A bizánci Arabia élén az 5. században a belső autonómiával rendelkező arab Ghasszánidák álltak. Központjuk al-Dzsabíja volt. A térség művészetében az így kikevert kultúra és a helyi adottságok kapcsolódtak. Mind az építészet, mind a szobrászat szívesen használta a vulkanikus fekete bazaltot, amelyet megfaragott tömbökben szállítottak rendeltetési helyére. Atilban (lat. Athela) a város eltérő részein két azonos méretű, alaprajzú, és díszítésű templom épült a Kr. u. 2. század közepén. Funkciójuk tisztázatlan, de viszonylag jó állapotban fennmaradtak (1-2. kép). Különösen a finom homlokzati díszítés (szőlőinda-keretezésű fülkék, meander, akantusz, szvasztika) érdemel figyelmet. Keletebbre, Qanavat (lat. Canatha) hasonló, ám nagyobb arányú emléket őriz. A két bazilikális templom (Kr. u. 2. század, az 5. században keresztény templommá alakítva) közé épült ún. Atrium kapuszárain és szemöldökgerendáján az atilihoz hasonló, tojásléces akantusz- és szvasztikadísz vonul végig. E klasszikus ízlésű díszítések időnként (2. kép: Qanavat) bonyolult, repetitív sémákba feledkeznek, amelyek méltán tekinthetők az iszlám művészetben kedvelt arabeszkminta egyik előfutárának. Umajjád kori paloták, pl. Musatta (Jordánia, homlokzata: Berlin, Museum für Islamische Kunst) ornamentikájának elemzésével bebizonyították, hogy az iszlám művészet e fontos alkotóeleme a hellénisztikus-római Szíriáig vezethető vissza. Igaz, a nagy felületekre kiterjedő iszlám arabeszkminta ekkor még ismeretlen, és a növényi eredetű részletek is biológiai elevenségűek. A stilizált iszlám ornamentika erről majd fokozatosan lemond.

Szántó Iván