1: Katari Nemzeti Múzeum (Doha); 2: Irak Múzeum (Bagdad); 3: Major Balázs

KORAI ARAB KERÁMIA

Az abbászida kor első szakaszában (8-9. század) a közel-keleti kerámiaművesség gyorsan és alaposan átalakult. Megszületett az iszlám kerámia, amely a mai iszlám gyűjtemények műfajai között számbelileg az első helyen áll. A technikai és a mennyiségi fejlődés dél-Mezopotámiában összpontosult, nyilvánvaló összefüggésben Bagdad felemelkedésével. Messze több volt ez egyszerűen a megnövekedett igényeknél. Ízlésváltozás ment végbe, amely a helyi fazekasságtól olyan luxustárgyakat követelt, amilyeneket egyébként csak Kínából lehetett beszerezni – arab és hindusztáni kereskedők bőségesen hozták is ezeket. Bagdad, és különösen Számarrá ásatásai nagyszámú kínai porcelán jelenlétét igazolták az abbászida fejedelmi háztartásban. A Tang-dinasztia híres, drága porcelánja volt tehát a mérce az iraki kézművesek előtt. Ezt a porcelánt azonban sosem sikerült lemásolni, hiszen a Közel-Keleten hiányzott a Kínában rendelkezésre álló tiszta fehér agyag. Viszont az imitálás kísérletezéshez, a kísérletezés pedig változatos eredményekhez vezetett, így végül kerülő úton, jó minőségű, átlátszatlan (opak) fehér ónmáz kifejlesztésével érték el azt, ami nyersanyag híján másképp lehetetlen volt. Ólommáz-bevonattal a sárgásbarna kőedények megközelítették az áhított nemes fehérséget (1. kép). Ugyanakkor önálló díszítési ötletek kipróbálására is alkalmasak voltak. Ha már az új technika eltért a kínaitól, a díszítésben sem ragaszkodtak feltétlenül a távol-keleti motívumokhoz. Stilizált növények, palmetták, arab feliratok kerültek a krémszínű máz alá, és így égették ki a tárgyat. A dekoratív részletek sötét – főleg fekete – színe a fehér alapból kiugrik, hatása mégis meditatív, nyugtató.