1, 3-4: Szántó Veronika; 2: K. A. C. Creswell: Early Muslim Architecture, vol. 1 (Oxford, 1931) nyomán

A JERUZSÁLEMI SZIKLASZENTÉLY

Több elmélet született az első nagyszabású iszlám épület, a Sziklakupola vagy Sziklaszentély (1. kép) eredetének, különleges mivoltának értelmezésére. Az egyik azt hozza fel, hogy Jeruzsálemnek már az iszlám legkorábbi, medinai korszakában kitüntetett rangja volt: Mohamed először e város irányában imádkozott, a qibla csak később fordult Mekka felé; emellett Mohamed misztikus mennyei utazását is Jeruzsálemből indítja a muszlim hagyomány; amikor tehát Abd al-Malik kalifa (685-705) a damaszkuszi kalifátus potenciális politikai riválisára ismert Mekkában, jó érzékkel kezdte fokozni Jeruzsálem vallási jelentőségét. Jogos felvetés továbbá, hogy a keresztény és zsidó többségű Jeruzsálemben az iszlámnak sürgősen éreztetnie kellett jelenlétét, sőt, meg kellett döntenie a két rivális vallásnak a város szellemi tulajdonjogára vonatkozó érveit, ha magáénak vallotta azt.

A Sziklaszentély nyolcszög alaprajzú épület, a közepén hengeres dobra ültetett kupolával (átmérője kb. 20 m, 2. kép). E henger a belső térben pilléres-oszlopos szerkezeten nyugszik, amely mellett a hívek körüljárhatják a szent sziklát. A mennyezet kiváltására a körgyűrű és a nyolcszögű fal között nyolcpilléres közbülső oktogont iktattak be, így a szikla köré kettős körüljáró került (3. kép). A külső árkádon a fejezet és az architráv közé hasáb alakú kőtömbök, valamint fémbevonatú párkányzat ékelődnek, ilyenek a belső gyűrű oszlopai fölött nincsenek. Valaha az épületet kívül-belül márvány és mozaik díszítette, utóbbiból ma csak belül látható, legnagyobbrészt a külső körüljáró feletti architráv homloksíkján és belső falain. A mozaikdekoráció még mai állapotában is rendkívüli: bőségszaruból előburjánzó akantusztekercsek, szászánida jellegű szárnyas diadémok, élethűen hajladozó pálmafák alkotják, és Abd al-Malik felirata, amely az építtető – időközben egy másik kalifáéra cserélt – nevét és koránidézeteket tartalmaz (4. kép). Az épület részleteiben és egészében még a későantik művészet példája. Az indítékául szolgáló ábrahámi hagyomány, az alaprajz, a mozaikdekoráció, mind régről ismert volt a helyi lakosság körében. E hagyományok finom átértékelésével azonban a Sziklaszentélyben az iszlám először fogalmazta meg sajátos viszonyát ehhez az örökséghez.

Szántó Iván