1-3:  Kulturális, Múvészeti és Örökségvédelmi Nemzeti Tanács (Doha)

HAGYOMÁNYOS ARAB VISELETEK ÉS SZŐTTESEK

Eltűnőben vannak, de a nagyvárosoktól távolabb még ma is művelik a textilszövés hagyományos módszereit. Beduin örökség a színpompás öböl-vidéki kézimunka. Nomád társadalmakban a család mindent képes volt önmaga számára előállítani, míg a városi bazárokban a szabók saját céhet alkottak. A teveszőrből vagy gyapjúból szőtt, télen meleg, nyáron hűvös sátrakat – párnahuzatokkal, takarókkal, zsákokkal, stb. együtt – nők készítették. Természetes színeket használtak: a bíbort egy különleges csigából, az indigót fából, az okkert agyagból nyerték. A bazárokból kikerülő hímzett díszruhák inkább férfimunkák (1. kép), és ma már főleg varró- és hímzőgéppel készülnek. Ékszernek is beillő aranyszálakat, sőt, gyöngyöket hímeztek beléjük (2. kép). Minél nagyobb egy igazgyöngy, annál jobb státuszszimbólum. Miután a 20. században rájöttek, hogyan lehet idegen testnek a gyöngykagyló testébe juttatásával mesterségesen gyöngyöt tenyészteni, az arábiai partvidék valaha legjövedelmezőbb tevékenysége, a gyöngyhalászat lehanyatlott. Ám az igazgyöngynek a térségben még mindig nagy piaca van, az egykori gyöngyhalászokból pedig ékszerforgalmazók, pénzügyi szakértők, ingatlanfejlesztők lettek.