Keresés

  
   

1: K. A. C. Creswell: Early Muslim Architecture, vol. 1

(Oxford, 1931) nyomán; 2: archív; 3-4: Szántó Iván (2001)

 

A DAMASZKUSZI UMAJJÁD-MECSET

 

Muávija, az első Umajjád kalifa 661-ben Damaszkuszt tette meg az iszlám birodalom fővárosának. De bizánci-Szíria e gazdag városában még évtizedekig a római alapokon nyugvó keresztény építészet határozta meg a látképet, pl. a Kr. e. 2. évezredtől kultuszhelyként ismert egykori Jupiter-szentély, amelyet valószínűleg Nagy Theodosius császár (379-395) idején alakítottak Keresztelő Szent János tiszteletére keresztény templommá. Más ókori szír templomokhoz (Gerasa, Palmyra) hasonlóan kettős themenosból (fallal elkerített szakrális tér) állt: egy roppant kiterjedésű külsőből (120 ezer m2), és az ugyancsak négyszögletes, az előbbivel párhuzamosan tájolt és a tulajdonképpeni templomot tartalmazó belsőből (1-2. kép).  

 

 

 

Mivel a muszlimok számára eredendően nincs előírva, hol imádkozzanak, 708-ig közösen használták ezt a területet a keresztényekkel, akik a themenos déli főkapuja mögött nyugat felé juthattak el a templomukhoz, míg a muszlimok a bejárattól keletre imádkoztak, a falba vágott mihráb felé fordulva. Ám hogy a növekvő számú muszlim közösség vallási és reprezentációs igényeit kielégítse, I. al-Valíd kalifa (705-715) a jelzett időpontban intézkedett a keresztény templom lebontásáról. Csak a belső themenos csupasz falai maradtak meg, ezek ma is láthatók. A déli kapuzatot befalazták, ugyanis délre néz a mecset qiblafala, amelyen – az egykori bejárat helyén – további két mihrábot alakítottak ki. Medinai eredetű rendszer, s Kúfa, Vászit, Fusztát újonnan épített mecsetein is elvárás volt, hogy a főbejárat a qiblával szemközt legyen. Ezt a rendszert adaptálták itt az ősi falakra: déli harmadában fedett oszlopcsarnokot alakítottak ki, a fennmaradó rész lett a mecsetudvar (3. kép). A qiblafallal párhuzamosan ókori oszlopok felhasználásával háromhajós csarnok született, és új, a korábbi mecseteken nem alkalmazott megoldásként egy nagyszerű keresztház épült az oszlopcsarnok szimmetriatengelyében, amely magas gádorfalával a hosszhajók fölé emelkedik. A főmihrábhoz vezető út (4. kép) élményét fokozó térrészt kupolával koronázták, amely eredetileg hasonló lehetett a Sziklaszentélyéhez. Nemes egyszerűsége mellett az Umajjád-mecset legnagyobb művészi értéke az udvar belső oldalán fennmaradt pompás mozaikdísz, amelyen a gazdag növényvilág Damaszkuszra mint a földi paradicsom metaforájára utal.

 

Szántó Iván