BERBER MŰVÉSZET ÉSZAK-AFRIKÁBAN

Kr. u. 429-ben Gaeseric (Genseric) vandál király népével együtt átkelt a Gibraltári-szoroson és tíz év alatt Karthágóig terjesztette ki uralmát. Ezt követően fokozatosan szétesett a római korban még virágzó földbirtokrendszer és mezőgazdaság; Észak-Afrika kis berber királyságokra bomlott, amelyek felszámolása Justinianus bizánci császárra várt (533), s ekkortól a területet a 7. század közepén megkezdődő muszlim hódításig névleg Bizánc birtokolta. A partvidéket Kr. e. 814 (Karthágó alapítása) és Kr. u. 669 (Qairaván alapítása) között uraló föníciaiak, rómaiak, vandálok, bizánciak és arabok mindenkor osztozni kényszerültek az őslakos berber törzsekkel (mórok, tuaregek), amelyek azonnal önállósodtak, mihelyt erre alkalom nyílt (Numídiai Királyság, Kr. e. 202 – Kr. e. 46). Ezért a Fönícia, Róma, Bagdad felől érkező importhatások alatt formálódó térségbeli művészet önálló hagyományokat is képvisel. Az antik Mauretania (Marokkó, Algéria), Africa (Tunézia, Líbia), és Cyrene (Líbia) provinciák gazdag városai, pl. a marokkói Volubilis, az algériai Timgad, a tunéziai Karthágó vagy a líbiai Leptis Magna diadalívei, amfiteátrumai, templomai a Földközi-tenger északi partvidékének építészetéből ismerősek.

Hátországukban azonban más kultúra élt. Pl. Thugga (Tunézia, Kr. e. 2-1. század, 1. kép) híres toronysírjának megítélése nem egyértelmű, ott ugyanis a klasszikus oszloprend és szobrászat egy sajátos építészeti típushoz, a lépcsőzetesen magasodó toronyformához kapcsolódik. Hasonló formára korábban az alexandriai Fárosz, később a qairaváni minaret ad példát. Még különösebb a numídiai építészet remekműve, a dór oszlopokkal koszorúzott medraceni (Madqasszan) sírdomb az algériai Batna mellett (Kr. e. 4-3. sz., 2. kép).

Nem jobban tisztázott az Atlasz-hegység berber törzsi székhelyeinek eredete sem, bár ókori gyökereik kétségtelenek. E települések domborzatilag és építészeti szempontból is hierarchikus szerkezetűek: fentről a külön erődített qaszaba (felsőváros) őrzi őket. Az Ouarzazate és Erfoud közötti folyóvölgyek téglából vagy vert agyagból épült qaszabái gazdagon szemléltetik a berber építészet önállóságát és regionális változatosságát (3. kép).

Szántó Iván