Mese

PHAEDRUS

A farkas és a bárány (1.1)

Gyötörve szomjtól, ugyanegy érhez érkezett
A farkas és a bárány; fent a farkas állt,
Lentebb a bárány. Ekkor az éhező csikasz
Belé akarva kötni, így szólítja meg:
„Miért kavartad fel a vizet? hisz láthatod,
Hogy inni kívánok!” A gyapjas, félve, így felelt:
„Hogy is tehetném, kérlek, amit panaszolsz, uram?
A tőled-jött patakvizet kortyolgatom!”
Az igazság visszaverte; másként kezdi most:
„Féléve most, te rágalmaztál engemet.”
„Féléve még nem is élek” – szólt a kis bari.
„Hát, Herculesre! apád szólt akkor ellenem!”
És megragadta és széttépte nagy mohón.

E mese azokra vág, akik légből-kapott
Okokkal elnyomják az ártatlan szegényt.

Weöres Sándor fordítása

A folyón át húst vivő kutya (1.4)

Elveszti sajátját méltán, ki a máséra vágy.

Az eb szájában hússal uszott át a folyón.
A víz tükrében hogy meglátta sajátmagát,
Azt hitte, hogy a falattal másik eb siet
S kapott utána: de kapzsisága becsapta, mert
Az étel, amit szájában tartott, elveszett,
S amelyre vágyott, még hozzá sem nyúlhatott.

Weöres Sándor fordítása

A tehén, a kecske, a juh és az oroszlán (1.5)

Sosem tanácsos és üdvös nagyúrral a
Szövetkezés: mesém tanusítja tételem.

A jámborul tűrő juh, a kecske és a tehén
Az erdős völgyben oroszlánnal szövetkezett.
Egy vaskos, erős szarvast együtt ejtettek el,
Négy részre osztották s az oroszlán így beszélt:
„Az elsőt én veszem el, hisz oroszlán a nevem;
A második nékem jut bátorságomért;
Mert többet érek, énrám száll a harmadik;
S baj éri azt, aki a negyedikhez nyúlni mer!”

Így az egészet a gonoszság egymaga kapta meg.

Weöres Sándor fordítása

A róka és a holló (1.13)

Aki a ravasz hízelgő szókat elhiszi,
Késő bánattal meglakol érte csúfosan.

Mikor a holló az ablakon át sajtot lopott
S egy fa tetéjre szállt, hogy ott fogyassza el,
A róka, látva ezt, ekként hízelkedett:
„Szépséges holló! tollaid de fényesek!
Míly dísz van testeden s hogy ragyog ábrázatod!
Ha hangod volna, egy madár se lenne különb!”
Hogy megmutassa szép hangját, az ostoba
Kinyitotta csőrét – és a sajt a földre hullt.
A róka meg mohó foggal felkapta és
Kárát későn siratta a rászedett bolond.

Weöres Sándor fordítása

A farkas és a kutya (3.6)

Mily édes a szabadság, hadd beszélem el.

A girhes farkas és a jóltáplált kutya
Találkozik s egymást köszöntve szóba kezd:
„Mitől ragyosz így, mondd, miféle ételen
Hízott meg ily vaskosra vékony termeted?
Míg én, a bátrabb, majdnem éhen pusztulok!”
Felelt az eb egyszerűen: „Így élhetnél te is,
Ha úgy szolgálnád gazdámat, mint jómagam.
„Mivel?” – kap rajta. „A küszöbnek éber őre légy
S a tolvaj ellen óvd a házát éjszaka.”
„Vállalkozom rá: nem tűrök tovább havat
S záport, erdőn tengetve érdes életem.
Tető alatt majd mennyivel jobb lesz nekem,
Gond nélkül mindig jut bőséges élelem.”
„Gyere hát velem!” – Míg mennek, megpillantja a
Farkas, hogy lánctól megkopott az eb nyaka.
„Mi ez itt neked?” „Hagyd: semmi.” „Mondd hát mégis el!”
„Mert vadnak látszom, a gazdám nappal megkötöz
Pihenni, hogy éber őr lehessek éjidőn;
Feloldoz este és kóborlok szerteszét,
Elém hozzák a kenyeret és az úr saját
Tányérjából csont is kerül, dobál nekem
A háznép húst és ízes étel apraját;
Így munka nélkül töltöm jól meg gyomromat.”
„S ha kóborolni támad kedved, elmehetsz?”
„Nem éppen.” „Élvezd hát, amit dicsérsz, kutya:
Király se kivánok lenni, ha nem vagyok szabad!”

Weöres Sándor fordítása

A vajudó hegy (4.18)

Nehéz nyögéssel a hegy vajudott, és szerteszét
A föld szinén mély-csendü várakozás honolt.
S egeret hozott a világra. – Ezt írtam neked,
Ki nagyot igérsz s nem lesz belőle semmi sem.