Az umber nyelv

(Itáliai nyelvek > indoeurópai nyelvek > italikus nyelvek > szabell nyelvek > umber)

Az umber nyelv az indoeurópai nyelvcsalád italikus ágának tagja, azon belül a szabell (oszk-umber) csoport egyik nyelve, amely már az ókorban kihalt.

Az umber nyelv a legközelebbi nyelvrokonához az oszkhoz, és a közeli rokon latinhoz hasonlóan az ún. erős morfológiájú nyelvek közé tartozik; ez azt jelenti, hogy az alapvető mondattani viszonyok (ún. mondatrészek) kifejezése nem a szórenddel vagy más nem morfematikus eszközzel (pl. hanglejtés) történik, hanem indoeurópai alapnyelvi örökségképpen morfémák (képzők, ragok) segítségével. Az umber morfológia, különösen a névszóragozás tekintetében nagymértékben hasonlít a latin (kül. az archaikus latin) nyelv alaktanához, az igeidők képzésében azonban jelentős különbségek mutatkoznak közöttük. A nyelvemlékek alapján főbb nyelvtani jellemzői leírhatók, mondattana a hosszabb feliratoknak köszönhetően töredékes adatoltsága ellenére viszonylag ismert.

Az umber nyelvet az ókorban kb. az i. e. 1 századig beszélték elsősorban Közép-Itáliában, a ma is Umbriának nevezett területen. Az umber nyelvhez vagy nyelvcsoporthoz sorolható kisebb nyelvek a délpicén (vö. Marinetti 1985), szabin stb.: ezeket csak néhány tucat feliratról ismerjük. A nyelvcsoport legjelentősebb beszélői csoportja az umberek voltak. Az umber nyelv sorsát alapvetően meghatározta a római hódítás. A harmadik szamnisz háború (298–290) és az ezzel párhuzamos etruszk és kelta támadás kapcsán Róma erélyes fellépéssel legyőzte az etruszkokat, ami megnyitotta az utat a római légiók előtt Umbria felé. A sentinumi győzelem (296) után Róma itáliai hegemóniája biztosított volt. Umbria területén békés romanizációs folyamat indult meg, amelynek következtében a latin nyelv presztízse megnőtt, használata elterjedt. A latin nyelv fokozatosan és spontán módon átvette az umber nyelv funkcióit, különösen a hivatalos szférában. Ez a folyamat feltartóztathatatlanul főképp az ún. itáliai szövetséges háborút (i. e. 90–88) követően gyorsult fel, amikor Róma fellázadt szövetségesei, így az umberek is, Itáliában megkapták a római polgárjogot. A római polgárjoggal együtt járt a latin nyelv használata is, amely egyre nagyobb mértékben terjedt el az umber beszélők között, akik fokozatosan nyelvváltáson mentek keresztül. A legnagyobb római komédiaíró Plautus is umber származású volt (eredeti neve Plotus), az umbriai Sarsina városában született. A romanizációs folyamat végeredményeképpen az umber beszélők néhány generáció alatt latin nyelvűvé váltak, és az oszk nyelv az i. e. 1. században kihalt.

Az umber nyelvet kb. 30 feliratról ismerjük. Köztük található a latinon kívüli legterjedelmesebb italikus nyelvemlék az iguviumi táblák (Tabulae Iguvinae), melyet 1444-ben találtak Gubbióban, az ókori Iguvium területén. A szövegegyüttes egy papi testület rituális előírásait tartalmazza 7 bronztáblán, melyek különböző korban, az i. e. 3. és 1. század között keletkeztek, a korábbiak umber ábécével, a későbbiek latin ábécével íródtak. Ezen kívül számos egyéb, rituális, építési stb. feliratot ismerünk.

Az umber feliratok egy részét, kül a régebbieket saját, etruszkból átvett umber-ábécével (latin ábécére félkövér betűtípussal szokták átírni), más, későbbi részét pedig latin betűkkel rögzítették (dőlt betűvel szokták írni),

Magyarországi kutatóhelyek

A magyarországi felsőoktatásban az egyetemi hallgató az umber nyelvvel elsősorban a latin nyelvtörténeti oktatásban találkozhat latin, illetve klasszika-filológiai MA szakokon, valamint az Indeurópai Összehasonlító Nyelvészeti önálló program keretén belül.

Szakirodalmi útmutató

Nyelvtani leírások

A nyelvtani leírások terén idegen nyelven több megbízható munka is használható, még a régebbiek közül is, pl. Planta 1892–1897, Buck 1905, illetve Bottiglioni 1954. Összefoglaló nyelvi jellemzést nyújt Kiss 1999-en túl Maniet 1972, Pulgram 1958 és 1978 és Poultney 1959 is. Nyelvészeti részkérdésekben és a kutatás állásáról alapvető tanulmányok találhatók Rix 1993-ban.

Szótárak:

Külön szótára az umber nyelvnek nem létezik, oszkkal együtt viszont rendelkezésre áll Untermann 2000, amely a szavak jelentésén, értelmezési problémáin túl etimológiát is nyújt. Korábban szójegyzékeket az átfogó nyelvtani leírásokban vagy a szöveggyűjteményekben kaptak helyt, mint pl. Planta 1897, Vetter 1953 vagy Bottiglioni 1954. Általában az iguviumi táblák kiadásaiban található szójegyzékek is szótár gyanánt használhatók (pl. Poultney 1959) lévén a legtöbb umber szót tartalmazó nyelvemlék.

Szövegkiadások:

Az umber nyelvemlékeket az oszkhoz hasonlóan elsősroban szöveggyűjteményekben lehet tanulmányozni: így pl. Rix 2002, Vetter 1953, Pulgram 1978. Egy rövid umber határkőfelirat kommentált szövegét hozza Szádeczky-Kardoss–Tegyey 1998 n. 3. Az iguviumi táblák azonban, terjedelmességük és jelentőségük miatt külön munkákban tanulmányozhatók a legjobban: Poultney 1959, Devoto 1962 és Prosdocimi 1984.

Sorozatok, szakfolyóiratok:

Külön folyóirata az umber nyelvnek nincsen, a vonatkozó tanulmányok gyűjteményes munkákon (pl. konferenciaakták) túlmenően többnyire latin vagy indoeurópai nyelvészettel foglalkozó folyóiratokban szoktak megjelenni (pl. Glotta).

A nyelvhez kötődő egyéb internetes honlapok:

Külön honlapja az umber nyelvnek nincsen, de az indoeurópai nyelvészettel foglalkozó honlapokon rendszeresen helyet kap, ahol nyelvleírás mellett bibliográfiai segédlet is található: pl. TITUS Thesaurus Indogermanischer Text- und Sprachmaterialien: http://titus.uni-frankfurt.de/indexe.htm.

Bibliográfia:

Bottiglioni, G. 1954. Manuale dei dialetti italici (Osco, Umbro e dialetti minori). Grammatica, testi, glossario con note etimologiche. Bologna, STEB.

Buck, C. D. 1905. Elementarbuch der oskisch-umbrischen Dialekte. Heidelberg, Carl Winter Verlag.

Devoto, G. 1962. Tabulae Iguvinae. 3. ed. Roma, Regia Officina Polygraphica.

Kiss, S. 1999. Umber. In Fodor I. (szerk.). A világ nyelvei. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1494. p.

Maniet, A. 1972. La linguistique italique. In Aufstieg und Niedergang der römischen Welt, I, 2, 522–592. p.

Marinetti A. 1985. Le iscrizioni sudpicene. I. testi. Firenze, Olschki.

Meiser, G. 1986. Lautgeschichte der umbrischen Sprache. Innsbruck, Institut für Sprachwissenschaft der Universität Innsbruck.

Pisani, V. 1964. Le lingue dell'Italia antica oltre il latino. 2. ed. Torino, Rosenberg & Sellier.

Planta, R. von 1892–1897. Grammatik der oskisch-umbrischen Dialekte. 2 Bde. Strassburg, K.J. Trübner Verlag.

Poccetti, P. 1979. Nuovi documenti italici a complemento del Manuale di E. Vetter. Pisa, Giardini Editori e Stampatori in Pisa.

Poultney, J. W. 1959. The Bronze Tables of Iguvium. Baltimore, American Philological Association.

Prosdocimi, A. L. 1978. L’Umbro. In A. L. Prosdocimi (ed.): Lingue e dialetti dell' Italia antica. Roma, Roma, Biblioteca di Storia Patria, 585–787. p. /Popoli e civiltà dell'Italia antica, 6./

Pulgram, E. 1958. The Tongues of Italy. Prehistory and History. Cambridge, Harvard University Press.

Pulgram, E.1978. Italic, Latin, Italian (600 B.C. to A.D. 1260). Texts and Commentaries.Heidelberg, Carl Winter Verlag.

Rix, H. (Hrsg.) 1993. Oskisch-Umbrisch. Texte und Grammatik.Wiesbaden, L. Reichert Verlag.

Rix, H. 2002. Sabellische Texte. Die Texte des Oskischen, Umbrischen und Süd-pikenischen, Heidelberg, Carl Winter Verlag.

Untermann, J. 2000. Wörterbuch des Oskisch-Umbrischen, Heidelberg, Carl Winter Verlag.

Vetter, E. 1953. Handbuch der italischen Dialekte. 1. Bd.: Texte mit Erklärung, Glossen, Wörterverzeichnis. Heidelberg, Carl Winter Verlag.

Szövegminta

Tabulae Iguvinae V a 1-5:

Esuk frater Atiieŕiur eitipes plenasier urnasier uhtretie T. T. Kastruçiie.

Így[ABL.SG] testvér[NOM.PL.M] Atiedius[NOM.PL.M] határoz[PRS.PRF.3.PL] évi ünnep[ABL.PL.M] szokásos[ABL.PL.M] tisztségviselés[ABL/LOC.SG] T. T. Castrucius[GEN.SG].

“Így határoztak az Atiedius testvérek az évi ünnepen Titus fia Titus Castrucius tisztségviselése idején.

(latinul: Ita fratres Atiedii decreverunt plenariis ordinariis auctoritate T. T. Castrucii.

Aŕfertur pisi pumpe fust eikvasese Atiieŕier ere ri esune kuraia.

Főpap[NOM.SG] bárki[NOM.SG] van[FUT.1.SG] testület[ABL.PL] Atiedius[ABL.PL] ő[NOM.SG] dolog[DAT.SG] isteni[DAT.SG] törődik[PRS.CONI.3.SG].

Bárki lesz a főpap az Atiediusok testületében, ő törődjön az isteni dologgal (azaz a rituális szertartásokkal)”

Flamen quicumque erit collegis Atiediis, is rei divinae curet.)