Az elámi nyelv (Gragg 1995, 2162–2164, 2166sk, Stolper 2004) szigetnyelv: az ismert nyelvek között rokona nincs. Noha az ókori Elámban (a mai Irán délnyugati, Mezopotámiával határos részén) az írásbeliség már i. e. 4. évezred végén kialakult, a legkorábbi megfejtett elámi feliratok i. e. 2300 utáni időből valók. A következő két évezredben Elámban az akkád mellett használt írott nyelv, majd a királyság perzsa hódítása után az Óperzsa Birodalom központjának egyik hivatalos nyelve. Az Óperzsa Birodalom bukása (i. e. 330) után írásbeli használata megszűnik, de egészen i. sz. 10. századig több forrás említ egy, ugyanezen a vidéken beszélt nem-perzsa nyelvet, amely esetleg az elámi lehetett.

Az elámi agglitunáló nyelv, a ragozás az igei és névszói tövekhez kapcsolódó szuffixumok révén történik. A főnév szintaktikai szerepét a személyragok, mondatbeli pozíciója, illetve posztpozíciók jelzik. Szintaktikai struktúrája alapján a ritka aktív nyelvtípusba sorolható. Jelzős szerkezetben a jelző, birtokos szerkezetben a birtokos áll második helyen. Az elámi két nyelvtani nemet, élőt és élettelent különböztet meg.

A mondatrészek sorrendje SOV (alany – tárgy – ige), de ez változhat a topikalizáció szerint.”

David W. McAlpin több cikkében (1974; 1975) és egy monográfiában (1981) érvelt az elámi nyelv és az Indiában beszélt dravida nyelvcsalád rokonsága mellett; azonban elmélete nem számít elfogadottnak.

Nyelvtörténet és nyelvváltozatok

Az elámi diakrón nyelvváltozatai: óelámi (kb. i. e. 2300–1500, csupán néhány szöveg); középelámi (kb. i. e. 1400–1120); újelámi (kb. i. e. 750–550) és akhaimenida elámi (kb. i. e. 550–330). Fonológiai változások mellett az akhaimenida elámi morfológiája és szintaxisa esetében erős óperzsa hatás figyelhető meg.

A nyelv szövegemlékei

Szinte az összes Elám és az Óperzsa Birodalom területén talált elámi szöveg vagy királyfelirat, vagy adminisztratív szöveg. A mezopotámiai hagyomány megőrzött egy óelámi szerződést és néhány ráolvasást.

A lineáris elámi írással csupán 18 felirat maradt fenn a 3. évezred végéről (Hinz 1962, Hinz 1975, Salvini 1998). Ez az írás is megfejtetlen, de egy lineáris elámi és ékírásos akkád bilingvis szöveg akkád változatában Puzur-Insusinak elámi király (kb. i. e. 2100) neve szerepel, így feltételezhető, hogy a lineáris elámi írás nyelve az elámi volt.

Elámban az i. e. 2. évezred elején kezdték el a mezopotámiai ékírást használni, amelyet az elámi nyelv igényeihez igazítottak (Gragg 1996, 58–61). Szinte kizárólag csak a szillabikus jeleket vették át, így az elámi ékírás kb. 130 jelből állt.

Mivel I. Dareiosz behisztúni trilingvis feliratának második nyelve elámi, az óperzsa és az akkád változat megfejtése mellett már a 19. században a figyelem erre a nyelvre is irányult. Az első kísérletek Edward Hincks (1792–1866) és Archibald H. Sayce (1845–1933) nevéhez kötődnek (Daniels 1996, 144–147); az elámi 20. század első felében folytatott kutatása kapcsán megemlítendő Ferdinand Bork (1934) és Johannes Friedrich (1949) neve.

Szakirodalmi útmutató

Mivel sem ismert rokon nyelv, sem (mint a sumer esetében) jelentős mennyiségű lexikális irodalom és bilingvis szöveg nem áll rendelkezésre (az óperzsa trilingvisek szókincse meglepően csekély), az elámi nyelvtana ma is számos kérdést vet fel, és az egyes nyelvtani leírások között gyakran jelentős eltéréseket lehet megfigyelni.

Az elámi régebbi nyelvtana Labat 1951 és Reiner 1969 (recenziója D’jakonov 1973); újabb nyelvtani munkák Grillot-Susini 1987 (és 1994); Khačikjan 1998; Krebernik 2006. Az óelámi nyelvtana Kammenhuber 1974, 172–213 (az ehhez kapcsolódó vita: Wilhelm 1978; D’jakonov 1981; Wilhelm 1982). Az akhaimenida elámi nyelvtanai Paper 1955 és Halock 1969, 8–10.

Jellisták

A proto-elámi (és proto-sumer) írás alapvető tárgyalása Nissen–Damerow–Englund 1993. A proto-elámi írás jellistája Mecquenem 1949; az elámi ékírásé Steve 1992.

Szótárak

Az egyetlen elámi szótár: Hinz–Koch 1987.

Az elámi királyfeliratok kiadása König 1965 és Malbran-Labat 1995. Az adminisztratív szövegek (és további királyfeliratok) a Mémoirs de la Délégation (vagy: Mission Archéologique) de Perse (később: en Iran) sorozatban (Paris, Ernes Leroux; később: Presses Universitaires de France; később: Paul Greuthner) kerültek kiadásra (rövidítése: MDP). További elámi adminisztratív szövegek: Stolper 1984. A mezoptámiai (köztük elámi) ráolvasások kiadása Dijk–Götze–Hussey 1985. Az akhaimenida királyfeliratokhoz l. Weissbach 1911; Grillot-Susisi–Herrenschmidt–Malbran-Labat 1993. Az akhaimenida-kori elámi adminisztratív szövegek: Cameron 1948 és Hallock 1969.

Magyar nyelven az akhaimenida adminisztratív szövegekből ad válogatást Haramatta 2003; bővebb áttekintés németül Kaiser Hrsg. 1982–1997 (= TUAT); illetve angol nyelven Hallo ed. 1997–2002 kötetekben található.

Az elámi nyelvvel és irodalommal foglalkozó cikkek az asszíriológiai, iranisztikai és orientalisztikai szakfolyóiratokban jelennek meg (ld. akkád nyelv: szakirodalmi útmutató, iráni nyelvek: szakirodalmi útmutató). 

Az iranisztika standard kézikönyve az Encyclopaedia Iranica; ennek 8. kötete (Yarshater 1998) számos, az elámi nyelvvel és írásokkal kapcsolatos szócikket tartalmaz (ld. online is Encyclopaedia Iranica).

A nyelvhez kötődő egyéb internetes honlapok:

Mint az ókori Közel-Kelettel kapcsolatos más anyagok esetében is, az elámi nyelvvel kapcsolatos honlapok is legegyszerűbben az ABZU portálon keresztül érhetők el (http://www.etana.org/abzu/ ).