A leponti kelta nyelv

(Itáliai nyelvek > indoeurópai nyelvek > leponti kelta)

A leponti kelta nyelv az ókelta gall nyelv régiesebb változata. Észak-Nyugat-Itáliában beszélték az ókorban, Kr.e. 2-1. századi (sír-)feliratokról ismert valamelyest, főképp a személynévanyag. A kb. 50 nyelvemléket észak-etruszkból származó saját ábécével rögzítették. A nyelv, amennyire meg lehet állapítani. az archaikus indoeurópai, közelebbről az ókelta nyelvek tagjaként az erős morfológiájú nyelvek típusába tartozott

Szakirodalmi útmutató

Az a kevés ismeret, ami a nyelvről tudható az alábbi munkákból könnyen megszerezhető, magyar nyelven Meid 1999 kiváló összefoglalása javasolt.

Bibliográfia

Conway, R. S.–J. Whatmough–S. E. Johnson 1968. The Prae-Italic Dialects. 3 Vols. 2nd ed. Hildesheim–Cambridge, Mass., Olms–Harvard University Press.

Lejeune, M. 1971. Lepontica. Paris, Les Belles Lettres.

Meid, W. 1992. Gaulish Inscriptions. Budapest, Archaeolingua.

Meid, W. 1997. Die keltischen Sprachen und Literaturen. Budapest, Archaeolingua.

Meid, W. 1999. Ókelta nyelvek. In Fodor I. (szerk.): A világ nyelvei. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1077–1086. p.

Szövegemlék

Conway et al. 1968, 2, 104–106. p. Meid 1999, 1081. (vergiatei sírkő felirata):

pelkui pruiam teu karite išos kalite palam.

Pelgus/Belgos[DAT.SG] sírhely[ACC.SG] Teu/Dēvū[NOM.SG] készít[PRF?.3.SG] ugyanez/Isos[NOM.SG] emel[PRF?.3.SG] sírkő?[ACC.SG]

“Belgosnak sírhelyet Dēvū készített, ugyanő/Isos emelte a sírkövet.”