A messapus nyelv

(Itáliai nyelvek > indoeurópai nyelvek > messapus)

A messapus (messzáp) nyelv az indoeurópai nyelvcsalád önálló ágát képezi (korábban az ún. illír nyelvhez kapcsolták), amelyet az ókorban az i. e. 1. századig beszéltek Dél-Itáliában, az  Adria tenger partvidékén, mégpedig a következő törzsek (latin többes számú elnevezéssel): Apuli, Dauni, Messapi, Calabri stb. Kb. 250 i. e. 6. és 1 sz. között keletkezett, többnyire fogadalmi vagy sírfeliratról ismerjük valamennyire a nyelvet, amelynek intenzív kutatása jelenleg is folyik. A nyelvet többnyire görög ábécéből közvetlenül átvett saját írással rögzítették (átírása latinra félkövérszedéssel történik), vagy görög ábécével jegyezték le.

Szakirodalmi útmutató

A töredékesen ismert nyelv emlékei legjobban de Simone–Marchesini 2002 alapján tanulmányozhatók, a szókincs Santoro 1982–1984 2. kötetéből, a személynevek, pedig Krahe–Untermann–de Simone 1964-ből.

Bibliográfia

de Simone, C.–S. Marchesini 2002, Monumenta Linguae Messapicae. 2 Bde. Wiesbaden, Reichert Verlag.

Krahe, H.–J. Untermann–C. de Simone 1964. Die Sprache der Illyrier. Bd. 2: Die messapischen Inschriften. Die messapischen Personennamen,.Wiesbaden, Reichert Verlag.

Santoro, C. 1982–1984. Nuovi Studi Messapici. 3 voll. Galatina, Congedo.

Haas, O. 1962. Messapische Studien. Heidelberg, Carl Winter Verlag.

Szövegemlék:

Krahe et al. 1964, 75. I. e. 4. századi szarkofág formájú fogadalmi kőfelirat Brindisi közeléből:

dašθa morθana aprodita hipades

Dasta[NOM.SG] Morthana[NOM.SG] Aphrodité[DAT.SG] felajánl[AOR.3.SG]

“Dasta Morthana ajánlotta fel (ezt) Aphroditénak.”