Nyelvtani leírások

Az ógörög az egyik legtöbbet kutatott és legjobban feldolgozott óindoeurópai nyelv, nyelvtani leírásában alapvető nézeteltérésekkel nem találkozunk, így bármely leíró nyelvtan lényegében azonos haszonnal forgatható. Ezek általában a klasszikus attikai dialektust írják le. Magyarul a legalaposabb Bornemann – Risch 1999, mely a mondattant is részletesen tárgyalja (ellentétben egy korábban hazánkban széles körben használt leíró nyelvtannal: Maywald – Vayer – Mészáros 1981). Magyar nyelvű, elsősorban egyetemi tankönyvnek szánt ógörög nyelvkönyv és leíró nyelvtan Farkas – Horváth – Mayer 1999, 2000. Az idegen nyelvű leíró nyelvtanok közül a legrészletesebb, bár szemléletében elavult munka még mindig Kühner – Blass 1890–1892 és Kühner – Gerth 1898–1904, angol nyelven Smyth 1956 számít klasszikusnak, említhető még németül Zinsmeister 1990. Rövidebb, de hasznos leírást nyújt újabban Woodard 2004a.

A történeti szempontot is érvényesítő nyelvleírások közül a legalapvetőbb még mindig az adatokban bővelkedő Schwyzer 1939–1971, mely részletesen feldolgozza a korábbi szakirodalmat is, ugyanakkor keletkezésének idején a lineáris B írás még nem volt megfejtve, tehát belőle sok minden a mykénéi adatok fényében elavulttá vált. Általános bevezetőként lásd még: Brandenstein 1954–1966, Pisani 1973, Meier-Brügger 1992, Forssman 1998, Morani 2000.

Újabb, a mykénéi adatokat is figyelembe vevő részletes történeti hangtan Lejeune 1972, illetve Rix 1992 tömör és világos hangtani fejezete. A klasszikus attikai kiejtést Allen 1987 tárgyalja, Sommerstein 1973 pedig a generatív fonológia szemszögéből nézve közelíti meg az attikai görög fonémaállományt. Az attikai prozódiáról ld. Devine – Stephens 1994. Az ie. laringálisok folytatásáról a görögben ld. Beekes 1969, Peters 1980, Rix 1992, 68–76.

Egy régebbi, de még mindig nagyon hasznos történeti alaktan Chantraine 1947, illetve újabban Rix 1992 is fontos. Palmer 1980 (1986) vonatkozó fejezetei olykor óvatossággal kezelendők, helyenként nem a communis opiniót tükröző elképzelésekkel találkozhatunk. Hasznosabb a könyv nyelvtörténeti része. A görög igéről részletes és megbízható monográfia Duhoux 2000, míg a szintaxisról, illetve egyes morfoszintaktikai problémákról – a fentebbi összefoglaló munkákon túl – többek között ld. Gildersleeve 1900, Denniston 1954, Dover 1960, Delaunois 1988, Rijksbaron 1994.

Vannak görög-latin komparatív történeti nyelvtanok is. A régebbiek (pl. Meillet – Vendryes 1979; Buck 1933) közül, melyek már többnyire elavultnak számítanak, kiemelenedő magyar vonatkozása miatt Szidarovszky 1932. A legfrissebb és legjobb ilyen típusú munka Sihler 1995. Megemlítendő magyar vonatkozása miatt Cser – Mayer 1999, amiben sok görög(-latin) vonatkozású fejtegetés is található.

Léteznek egy-egy szerző nyelvét tárgyaló monográfiák is, melyek teljes felsorolása hosszú volna. Példának említhető Homérosról Chantraine 1948–1953, Hérodotosról Rosén 1962, a lesbosi költőkről Hamm 1958. Klasszikus műnek számít a homérosi szóképzésről Risch 1974, míg pl. Pindaros nyelvéről Forssman 1966 tartalmaz érdekes tanulmányokat. Ugyancsak léteznek az ógörög korpusz egyéb szegmenseit külön tárgyaló nyelvleírások is, így pl. az attikai feliratokról Threatte 1980–1996; a ptolemaios-kori papiruszokról Mayser 1970. A sztenderdnek számító újszövetségi görög nyelvtan Blass – Debrunner 1990. Újszövetségi görög nyelvkönyvből több is létezik magyarul, elsősorban ld. Déri – Hanula 2000.

A mykénéi legújabb kézikönyve Bartoněk 2003, részletes bibliográfiával a könyv végén, és fejezetenként is tárgyalva az újabb szakirodalmat. Innen érdemes minden a mykénéit érintő kérdésben elindulni (korábbról ld. Vilborg 1960). Hiányossága, hogy nem adja meg az egyes szavak locusait, így ebből a szempontból nélkülözhetelen melléje DMic. Figyelembe veendő még Ventris – Chadwick 1973, illetve tudománytörténeti szempontból fontos Ventris – Chadwick 1953.

Az i. e. I. évezredbeli ógörög dialektusokat és dialektális szövegeket (feliratokat és irodalmi nyelvváltozatokat) bemutatják: Bechtel 1921–1924; Thumb – Kieckers 1932; Thumb – Scherer 1959; Buck 1955; Duhoux 1983; Schmitt 1991; Woodard 2004b. A dialektusokról, csoportosításukról, történeti interpretációjukról újabban ld. Bartoněk 2003, 446–497 bőséges bibliográfiával; Hajnal – Meier-Brügger (megj. előtt).

A görög nyelvtörténet egészét tárgyalja pl. Hoffmann – Debrunner 1969; Pisani 1973; Horrocks 1997; Adrados 2002 (ennek 309–333 oldalain igen részletes bibliográfia). A klasszikus korig tekinti át a nyelv fejlődését Hiersche 1970. Meillet 1913/1975³; Schwyzer 1939, 45–137 és Palmer 1986, 15–199 is elsősorban erre koncentrálnak, de röviden érintik a posztklasszikus fejlődés főbb csomópontjait is. Az ie. alapnyelvtől napjainkig tárgyalja a görög nyelv történetét egy részletes és alapos lexikonszócikkben Mohay 2000. Hasonló indíttatású Joseph 1987 (ehhez vö. a szerző további tanulmányait az ógörögről és újgörögről). A közép- és újgörög korszakról jó Browning 1983.

Az újgörög leíró nyelvtanok közül a következők emelhetők ki: Mirambel 1959; Joseph – Philippaki-Warburton 1983; Mackridge 1985 és legújabban Holton – Mackridge – Philippaki-Warburton 1997.

Az írások közül a lineáris B-re vonatkozólag többek között Plath 1999; Bartoněk 2003, 97–130; a ciprusi szótagírásról Masson 1983; Hintze 1999; Bartoněk 2003, 43–48; a görög betűírásról és a lokális ábécékről többek között ld. Kirchhoff 1887; Jeffery 1990 /vö. ezzel a hellyel/; Németh 1996a; Szádeczky-Kardoss 1996; Woodard 1997; Wachter 1996, 2001.

Szótárak

Az ógörög nyelv standard szótára a LSJ (más szótárakkal összevont és keresővel ellátott verziója az interneten is megtalálható: LSJ). Ez alapján készült hasznos szóvégmutató szótár Kretschmer – Locker 1963.

A tulajdonneveket Pape – Benseler 1911 tartalmazza, illetve a személyneveket legújabban Fraser – Matthews 1987–2005 (honlapja itt).

Ógörög–magyar szótár is létezik, de nem a teljes görög korpuszon alapul: Györkössy – Kapitánffy – Tegyey 1993.

Ezeken kívül vannak egy-egy szerző szókincsét felölelő írói szótárak, mint pl. Ebeling 1963; Powell 1938; Slater 1969. A korai görög epikus szövegek szótára a LfgrE (az eddigi 20 kötet adatai itt találhatók meg), a patrisztikus görögségé Lampe 1982.

Egy új anyaggyűjtésen alapuló, igen terjedelmes, de jelenleg még csak a munka kezdetén (a 6. kötetnél, az ™kpelek£w szónál) tartó ógörög–spanyol szótár a DGE. Ennek kiegészítő kötetei közül fontos a RBLG (DGE Anejo III), ami az interneten is elérhető. Az első két kiegészítő kötet (DGE Anejo I–II) pedig a DMic., ami a mykénéi szókincset felölelő legfrissebb szótár. (Korábbról ld. Morpurgo 1963; Chadwick – Baumbach 1963; Baumbach 1971).

Az ógörög nyelv sztenderd történeti-etimológiai szótárai a GEW és a DELG, de a mutatók felhasználásával IEW, EIEC és LIV is haszonnal forgatható. A régebbi etimológiai szótár indexszel bővített kiadása Boisacq 1950. A GEW és az IEW anyaga az interneten is megtalálható, a készülő új Indo-European Etymological Dictionary (IED) leideni honlapján, ahol egy R. S. P. Beekes által készített (és a ν-nél tartó) újabb etimológiai szótár (GED: Greek Etymological Dictionary) anyaga is megtalálható.

A szótárakról (a XVI. sz.-i monumentális „Thesaurus Graecae Linguae”-ről is) ld. bővebben itt.

Nagyon jó újgörög–magyar kéziszótár Mohay 2003.

Szövegkiadások, antológiák

Az ógörög szövegek kritikai kiadásának nagy hagyományai vannak, melyek egészen a XIX. századig nyúlnak vissza. A szövegkiadások felsorolását és bemutatását ld. itt. A legfontosabb kritikai kiadások az ott felsoroltak közül a „Teubner”, az „OCT” és a „Budé”:

Bibliotheca Scriptorum Graecorum et Romanorum Teubneriana (B. G. Teubner, Leipzig; újabban a müncheni K. G. Saur kiadó jelenteti meg);

Scriptorum Classicorum Bibliotheca Oxoniensis avagy Oxford Classical Texts /OCT/ (Oxford, Clarendon Press);

Collection des Universités de France (publiée sous le patronage de l’Association Guillaume Budé, Paris).

Ez utóbbi és a Loeb Classical Library (Harvard University Press, Cambridge/Ma.–London; nem kritikai igényű kiadás!) kötetei francia, illetőleg angol fordítást is tartalmaznak. Kommentáros kiadások jelennek meg rövid kritikai apparátussal a Cambridge Greek and Latin Classics (Cambridge, University Press) sorozatban.

Újabb szövegek többnyire papiruszokon és feliratokon bukkannak fel, ezeket a számtalan papirológiai sorozat, feliratgyűjtemény, ill. szakfolyóiratok közlik. A papirológiai kiadások felsorolását ld. Németh 1996b, 198–202 (és itt); a legfontosabb feliratgyűjteményeket ld. Németh 1996a, 142–144 (és itt, valamint itt). A mykénéi szövegek mérvadó kiadásait lelőhelyenként csoportosítva közli Bartonĕk 2003, 71–74.

Számos kötet van, amely az egyes műnemek, műfajok, szerzők töredékeit tartalmazza. Ezek felsorolását ld. itt.

Az ógörög szövegekből készült antológiák és válogatások felsorolása rendkívül hosszú volna, így közülük csak néhány magyar kiadásút, ill. magyar fordítást emelünk ki. A korai görög lírából bőséges válogatást közöl gazdag jegyzetapparátussal Szepessy 1999 (a 219–220 oldalon megtalálhatók a külföldi líraantológiák legfontosabbjainak pontos könyvészeti adatai is). Magyar fordítások: görög költői szövegekből Falus 1982; elsősorban azonban Szepessy 2000; történeti szövegekből Borzsák 1997; Németh 2003; történetírókból Ritoók 1988; drámákból pl. Devecseri 1980, 1982; Szepessy 1998. A görög irodalom egészének bemutatására vállalkozik röviden Borzsák 1966.

Mykénéi szövegekből antológia kommentárral: Melena 1995, 2001. Sok mykénéi szöveget (és interpretációjukat) tartalmaz Palmer 1963, Ventris – Chadwick 1973 is.

A Thesaurus Linguae Graecae (University of California, Irvine) célja egy digitális könyvtár létrehozása, amely Homérostól Bizánc elestéig (1453) az összes létező görög szöveget magában foglalja. Az anyag egyre bővül, CD-ROM-on jelentetik meg, illetve előfizetéssel online is elérhető. A legújabb verzió mintegy 3700 (!) szerző műveit tartalmazza.

Sorozatok, szakfolyóiratok, bibliográfiák, lexikonok

Kifejezetten az ógörög nyelvvel (is) foglalkozó szakfolyóirat a Glotta, Zeitschrift für griechische und lateinische Sprache (Göttingen, Vandenhoeck & Ruprecht). Elméleti és történeti nyelvészettel foglalkozik az Athéni Egyetem által publikált Glossologia. Korai görög (és pregörög) feliratos szövegekkel és nyelvükkel foglalkozik a Kadmos, Zeitschrift für vor- und frühgriechische Epigraphik (Berlin–New York, de Gruyter).

Számos, az ógörög nyelvvel kapcsolatos tanulmány jelenik meg a különböző indogermanisztikai folyóiratokban, melyek közül a legfontosabbak a következők:

Historische Sprachforschung, Göttingen (HS) — 1987-ig (Kuhn’s) Zeitschrift für vergleichende Sprachforschung (KZ, ill. ZVS)

Indogermanische Forschungen, Berlin (IF)

The Journal of Indo-European Studies, Washington D.C. (JIES)

Münchener Studien zur Sprachwissenschaft, München (MSS)

Die Sprache, Zeitschrift für Sprachwissenschaft, Wiesbaden–Wien. Fontos, mert 1967-től itt jelenik meg az ún. „Indogermanische Chronik“, mely bibliográfiát (és gyakran rövid kritikai értékelést) ad a megelőző időszak szakirodalmi terméséről, nyelvekre lebontva.

A legfontosabb indogermanisztikai recenziós folyóirat a Kratylos (Kritisches Berichts- und Rezensionsorgan für indogermanische und allgemeine Sprachwissenschaft, Wiesbaden).

Ugyancsak jelennek meg a görög nyelvvel és görög nyelvű szövegekkel kapcsolatos tanulmányok, recenziók a klasszika-filológiai periodikákban is. Magyar kiadású az Acta Antiqua (AAntHung) és az Antik Tanulmányok (AT). A külföldi periodikák felsorolását ld. itt. Egy online klasszika-filológiai recenziós folyóirat a The Bryn Mawr Classical Review, ahol a görög nyelvet érintő munkák is gyakran szerepelnek.

Elsősorban a mykénéi nyelvvel kapcsolatos tanulmányokat közöl a Studi Micenei ed Egeo-Anatolici, Roma (SMEA) és a Minos, Salamanca (vö. itt). Fontos monográfiák jelennek meg a Minos kiegészítő köteteiben (Suplementos a Minos). Kiemelhető még a Rómában kiadott Incunabula Graeca sorozat, melyben számos mykénológiai kiadvány lát napvilágot, illetve az Innsbrucker Beiträge zur Sprachwissenschaft (IBS), ahol sok ógörög nyelvvel kapcsolatos munka jelenik meg.

A görög nyelvre vonatkozó bibliográfiát tartalmaznak két sorozat évente megjelenő kötetei: 1924-től jelenik meg a „L’année philologique” (a Société International de Bibliographie Classique kiadásában; Paris). Újabb köteteinek (1961-től) anyaga előfizetéssel az interneten is elérhető itt. 1949-ben indult a „Bibliographie linguistique” (a Comité International Permanent de Linguistes kiadásában; Utrecht–Bruxelles, majd Dordrecht). Ennek néhány évfolyama az interneten is szabadon elérhető itt.

Kutatástörténeti összefoglaló és bibliográfia egyszerre Householder – Nagy 1972. Az ógörög nyelvet (és a latint) érintő tömör, a legfontosabb munkákat felsoroló nyelvészeti bibliográfiát közöl Tegyey 1996, ahol egyes régebbi, itt nem említett nyelvészeti munkák könyvészeti adatai is fellelhetők.

Az ógörög nyelv bizonyos aspektusait, az ógörög nyelvű szövegeket, egy-egy szerző nyelvét stb. tárgyaló szócikkek is találhatók a különféle klasszika-filológia enciklopédiákban és lexikonokban (PWRE, DKP, DNP, OCD). Mindegyikben továbbvezető bibliográfiai utalások is találhatók.

Érdemes továbbá megemlíteni néhány, a görög nyelvvel (is) foglalkozó kiváló nyelvész írásait összegyűjtő kötetet is, mint pl. Risch 1981; Ruijgh 1991–1996; Szemerényi 1987.

A nyelvhez kötődő egyéb internetes honlapok:

Greek Grammar on the Web: linkgyűjtemény az ógörög nyelv egészére vonatkozólag.

Greek Language and Linguistics: gyűjtemény ó- és újgörög vonatkozású linkekből.

Ηλεκτρονικός Κόμβος: görög nyelvű honlap a görög nyelvről (szótárak, szövegek stb.)

Perseus Digital Library: primér (szövegek, fordítások) és szekundér anyagok (szótárak, nyelvtanok stb.) gyűjteménye az ógörögre vonatkozólag.

Electronic Resources for Classicists: különféle klasszika-filológiai (köztük az ógörög nyelvre vonatkozó) linkek gyűjteménye. Hasonló oldal a Kirke (Katalog der Internetressourcen für die klassische Philologie).

Bibliotheca Augustana: többek között ógörög nyelvű szövegeket is tartalmaz

Bibliography of Ancient Greek Linguistics: a görög nyelvre vonatkozó, funkcionális grammatikai megközelítésű publikációk listáját és nyelvészeti linkeket tartalmaz.

Bibliotheca Classica Selecta: bibliográfia, linkgyűjtemény, elektronikus adatbázisok többek között a görög nyelvvel kapcsolatban is.

Pinax Online: bibliográfia-linkek gyűjteménye többek között a görög nyelvre vonatkozólag.

TITUS (Thesaurus Indogermanischer Text- und Sprachmaterialen): számos ógörög nyelvű szöveget, ill. az ógöröggel kapcsolatos egyéb adatot (bibliográfiát, térképet stb.) tartalmaz, elsősorban indogermanisztikai szempontból. Hasonló honlapok továbbvezető linkekkel: A. Richard Diebold Center for Indo-European Language and Culture és egy másik honlap.

További hasznos linkek találhatók még a PPKE bizonyos honlapjain: Tres Montes Collegium, Ókortörténeti Tanszék, Mayer Gyula honlapja.

Program in Aegean Scripts and Prehistory: az égei írásokra (és történelemre) vonatkozó honlap egy University of Texas-i kutatócsoport szerkesztésében. A SMID (Studies in Mycenaean Inscriptions and Dialect, 1953-tól kezdődően gyűjti össze a mykénéire vonatkozó bibliográfiát) jelentős része itt online formában is elérhető.

Magyarországi kutatóhelyek:

A magyar felsőoktatási intézmények közül az ógörög nyelv a következő egyetemeken tanulható az ókori nyelvek és kultúrák alapszak klasszika-filológia szakiránya keretében: ELTE BTK Ókortudományi Intézet, Görög Nyelvi és Irodalmi Tanszék; Debreceni Egyetem BTK Klasszika-Filológiai Tanszék; Pázmány Péter Katolikus Egyetem BTK Klasszika-Filológiai és Medievisztikai Intézet, Görög Tanszék; Pécsi Tudományegyetem BTK, Klasszika-Filológia Tanszék; Szegedi Tudományegyetem BTK Néprajzi, Ókortudományi Orientalisztikai és Régészeti Intézet, Klasszika-Filológia Tanszék. Az újgörög nyelvet a magyar felsőoktatási intézmények közül egyedül az ELTE BTK-n lehet tanulni a keleti nyelvek és kultúrák alapszak újgörög szakiránya keretében.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen működik az MTA-ELTE Ókortudományi Kutatócsoport.