A raetus nyelv

(Itáliai nyelvek > nem indoeurópai nyelvek > raetus)

A raetus nyelvet az ókorban beszélték Észak-Itáliában, i. e. 4–3. századi feliratokról ismerjük valamelyest. A kevéssé értett nyelv rokonítási kísérletei eddig nem vezettek megnyugtató eredményre, valószínűleg nem indoeurópai, de nem is etruszk vagy sémi. Az ábécé, amivel írták nyelvemlékeit, viszont észak-etruszk eredetű. A raetus nyelv nem keverendő össze a rétorománnal, amely egy újlatin nyelv.

Szakirodalmi útmutató

A raetus nyelvemlékek tanulmányozására leginkább Schumacher 2004-ben másodszor is kiadott (első kiadás 1992) munkája alkalmas.

Bibliográfia

Conway, R. S.–J. Whatmough–S. E. Johnson 1968. The Prae-Italic Dialects. 3 Vols. 2nd ed. Hildesheim–Cambridge, Mass., Olms–Harvard University Press.

Pisani, V. 1964. Le lingue dell'Italia antica oltre il latino. 2. ed. Torino, Rosenberg & Sellier. Schumacher, S. 2004. Die rätischen Inschriften. Geschichte und heutiger Stand der Forschung. 2. Ausg. Budapest, Archaeolingua.

Szövegemlék

Pisani 1964, n. 137. (bronzedény, az ún. Caslir Situla felirata, értelmezése hipotetikus)

lavisešeli velχanu lupnu pitiave kusenkus trinaχe φelna vinutalina

“Lavis fiáé.(?) Velchanunak (Vulcanusnak?) Lupnu (név?) Pitiavenak(?) Kusenkué (K. fiának?) adta (?) edényt borhordót (?).”