A hurri nyelv (Gragg 1995, 2164sk, 2167–2170, Wilhelm 2004a) a csak két ismert nyelvből álló hurri-urartui nyelvcsaládba tartozik (Hazenbos 2006). A legkorábbi felirat a III. Ur-i dinasztia korából való (i. e. 2112–2004), de hurri személynevek és szavak már az Agadei dinasztia (i. e. 2334–2154) alatt megjelentek. Beszélői feltehetőleg a mai Afganisztán területéről vándoroltak be; az i. e. 2. évezredben Észak-Mezopotámia és Szíria lakosságának döntő többsége hurri. Írásbeli használata i. e. 1200 körül megszűnik, és valószínűleg az i. e. 12. században beszélt nyelvként kihalt.

A hurri agglitunáló nyelv, a ragozás az igei és névszói tövekhez kapcsolódó szuffixumok révén történik. A főnév szintaktikai szerepét esetragok és posztpozíciók jelzik. Szintaktikai struktúrája alapján ergatív nyelv (mint az urartui is). Jelzős szerkezetben a jelző második, birtokos szerkezetben a birtokos első helyen áll. A hurriban nincs nyelvtani nem.

A mondatrészek sorrendje SOV (alany – tárgy – ige), de ez változhat a topikalizáció szerint.

D’jakonov 1978 és D’jakonov–Starostin 1986 a hurri-urartui és a kelet-kaukázusi nyelvek rokonsága mellett érvelt, azonban elméletük nem számít elfogadottnak (Farber 1988; Smeets 1989).

Nyelvtörténet és nyelvváltozatok

Legalább három diakrón és szinkrón nyelvváltozatot lehet elkülöníteni a hurri nyelvben. Az óhurri az észak-mezopotámiai, i. e. 3. évezredben és a 2. évezred első felében készült szövegek nyelve. A mitanni hurri a szíriai és észak-mezopotámiai területeket kb. i. e. 1500 egy államban egyesítő Mitanni királyság nyelve; egyetlen jelentős nyelvemléke Tusratta mitanni király III. Amenhotep egyiptomi királynak i. e. 1355 körül írt hosszú levele. A hurri nyelvterületen kívül az i. e. 15. századtól a hurrit (és részben az óhurrit) vallásos, irodalmi és tudományos nyelvként a Hettita Birodalomban (Anatólia) és Ugaritban (Fönícia).

A nyelv szövegemlékei

Az óhurri 3. évezredi egyetlen szövegemléke Tisatal urkesi király felirata; a 2. évezred első feléből származnak a mezopotámiai hagyományban megőrzött hurri ráolvasások. A hettita főváros, Hattusilis (modern Boğazköi) archívumából eposzok, mítoszok, imák, ómenek, rituális, irodalmi, történelmi, vallásos és bölcsességi szövegek (köztük a híres bilingvis hettita-hurri eposz); Ugaritból trilingvis (sumer-akkád-hurri, néha negyedik nyelvként ugariti) lexikális listák, bilingvis bölcsességi szövegek és dallamjelzéssel ellátott kultikus dalok maradtak fenn. Kisebb hurri korpusz került elő a szíriai Emár városból. Három i. e. 2. évezred közepére datálható lelőlehy, Nuzi (Kelet-Mezopotámia) és Alalah (Szíria) hurri lakosságának akkád nyelvű szövegei erős hurri hatást mutatnak.

A hurri nyelv felfedezésére az 1887-ben megtalált amarnai levéltárban lévő Tusratta-levél kapcsán került sor. Az akkor már ismert urartui nyelvvel való rokonság felismerése, és Tusratta akkád nyelvű, de a hurri levéllel azonos témákat érintő levelei segítségével kezdődött el a nyelv vizsgálata (Bork 1909). A hurri nyelv kutatásában fordulópontot jelentett 1983-ban egy hosszú, hettita-hurri bilingvis eposz megtalálása: az jól ismert indoeurópai hettita nyelv segítségével a hurri addig nehezen értett nyelvtani jelenségeit lehetett értelmezni (Neu 1988).

Szakirodalmi útmutató

Nyelvtani leírások:

A hurri nyelv a hettita-hurri bilingvis eposz megtalálása előtt készült nyelvtanai: Speiser 1941, Bush 1964, Friedrich 1969a, Haas–Thiel 1975. A bilingvis felfedezése számos nyelvtani részlet újjáértékeléséhez vezetett (Haas 1988 Neu 1988 és 1990, Salvini 1990, Wilhelm 1992, Neu 1994); az első új nyelvtani összefoglalás Wegner 2000 (recenziói: Hasenbos 2002, Prechel 2002). A hurri-urartui rokonság kérdéséhez l. Benedict 1960, kontrasztív nyelvtan D’janonov 1971 (recenziói: Haas–Thiel 1973, Salvini 1976) és Khačikjan 1985.

Az egyes helyeken erős hurri hatás alatt álló akkád nyelvtanai: Aro 1954–6, Giacumakis 1970 (Alalah), Wilhelm 1970 (Nuzi), Seminara 1998 (Emár).

Jellisták

Ld. akkád nyelv: szakirodalmi útmutató.

Szótárak:

Az egyetlen hurri szótár Laroche 1980 (de vö. Wilhelm 1992).

A hurri irodalom áttekintése Archi 1995. A hattusasi szövegek két sorozatban jelennek meg: 1921 óta a Keilschrifturkunden aus Boghazköi (Berlin, Staatliche Museen zu Berlin; később: [Ost-]Berlin, Akademie-Verlag; rövidítése: KUB) és 1923 óta a Keilschrifttexte aus Boghazköi (Leipzig, J. C. Hinrichs; később: [West-]Berlin, Gebrüder Mann; rövidítése: KBo). Az ugariti szövegek kiadása a Mission de Ras Shamra (Paris, Paul Greuthner; később: C. Klincksieck is; rövidítése: MRS) sorozatban történt. A hurri szövegek új kiadása Haas–Salvini–Wegner–Wilhelm 1984–. A mezoptámiai (köztük hurri) ráolvasások kiadása Dijk–Götze–Hussey 1985. Az óhurri királyfelirat: Frayne 1997 és Wilhem 1998; az amarnai levelekhez vö. Knudtzon 1907–1915 (az újabb irodalomhoz Moran 1992). A hettita-hurri bilingvis eposz kiadása: Neu 1998. Egy szintén fontos, töredékes akkád-hurri bilingvis Emárból: Krebernik 1996. A nuzi szövegekhez vö. Wilhelm 1979–1993; az alalahi szövegekhez Wiseman 1953; Gaál 1972.

A hurri irodalmoból ad válogatást németül Kaiser (Hrsg.) 1982–1997 (= TUAT); illetve angol nyelven Hallo (ed.) 1997–2002; az Amarna-levelek fordítása Moran 1992.

Az hurri nyelvvel és irodalommal foglalkozó cikkek az asszíriológiai és orientalisztikai szakfolyóiratokban jelennek meg (ld. akkád nyelv: szakirodalmi útmutató).

A nyelvhez kötődő egyéb internetes honlapok:

Mint az ókori Közel-Kelettel kapcsolatos más anyagok esetében is, az hurri nyelvvel kapcsolatos honlapok is legegyszerűbben az ABZU portálon keresztül érhetők el (http://www.etana.org/abzu/ ).