Szakirodalmi útmutató

Az iráni nyelvek leírásai (kézikönyvek)

Az ó, közép és újiráni nyelvek első szakszerű (bár nem teljes) leírása található meg Geiger–Kuhn (eds.) 1895–1904 (röv. GIPh) kézikönyszerű összefoglalásában a korabeli történeti-összehasonlító nyelvészet legjobb képviselőinek tollából, melynek anyaga megbízható, bár részben elavult. A Handbuch der Orientalistik sorozatban megjelent Iranistik c. kézikönyv (röv. Hb. Iranistik) szándéka szerint az előző Grundriss modern megújítása, változó színvonalú és megközelítésű tanulmányok az iráni nyelvek ó-, közép- és ujiráni korszakairól. Kimelkedik közülük Henning-nek a középiráni nyelvekről írt összefoglalása. Az orosz nyelvű, az iráni nyelvek valamennyi korszakát tárgyaló sorozat (Osnovy iranskogo jazykoznanija 1979–1987, röv. OIJ) nyelvi leírásai a régi nyelvek esetében a hagyományos történeti nyelvészet szempontjait követik, míg a modern nyelvek és dialektusok leírásánál keveredenek a történeti és szinkrón leírás szempontjai.(ld. a perzsa leírását). A legújabb kézikönyv (Schmitt (ed.) 1989. Compendium linguarum Iranicarum, röv. CLI) változó színvonalú és megközelítésű tanulmányokat tartalmaz az iráni nyelvek ó-, közép- és újiráni korszakairól, többnyire magas színvonalon. Schmitt 2000 (röv. Schmitt) az előző Compendium (CLI) fejezeteinek rövid német nyelvű összefoglalása, hangsúllyal a szerző saját elméletein.

Az iráni nyelvek kutatástörténetét és alapos (bár az orosz nyelvű szakirodalmat többnyire nélkülöző) biliográfiáját 1970-ig ld. Current Trends in Linguistics (röv. CTL) 5. és 6. kötetében (1969, 1970), szerzők H. Paper, G. Redard, D. N. MacKenzie, G. Lazard etc.

Óiráni nyelvek

Az óperzsa és az Aveszta nyelvének első tudományos leírása (Ch. Bartholomae in GIPh, I, 1.) régi, de megbízható munka. Ugyancsak tőle származik az óiráni nyelvek majdnem teljes (a korában ismert) szókincsének máig használható kitűnő feldolgozása: Bartholomae 1905, repr. 1961. Az Aveszta szókincsének modern feldolgozásához ld. Schlerath előmunkálatait (1968). W. Brandenstein és M. Mayrhofer kézikönyve (1964) válogatás a jólismert óperzsa nyelvemlékekből, az összehasonlító indoeurópai nyelvészet összefüggéseinek tükrében írt nyelvtani kommentárral. Ebben a szellemben, de modernebb megfogalmazásban készültek CLI (1989)vonatkozó fejezetei is. Az óperzsa praktikus, a korban ismert valamennyi óperzsa felirat szövegét, kommentárral, fordítással és nyelvtani összefoglalóval nyújtja Kent 1953. Az avesztai szövegek első, igen kitűnő kiadása Geldner 1889–1896. Praktikus, de indoeurópai nyelvészeti ismereteket igénylő olvasókönyv az Aveszta tanulmányozásához Reichelt 1909 és 1911. Ld. még Avesta (in Encyclopaedia Iranica ). 

Közép-iráni nyelvek

A középiráni nyelvek általános jellemzéséhez, valamint az egyes nyelvek leírásához ld. a GIPh, Handb, OIJ, CLI, Schmitt megfelelő fejezeteit, valamint a kutatástörténethez D. N. MacKenzieösszefoglalását (CTL, vol. 5, 1969).

Az iráni nyelvek írásbeliségének számos kérdését érinti Telegdi Zsigmond (1937) tanulmánya, míg rövid praktikus leírásokat ad a hozzáférhető szakirodalom alapján Jeremiás 1980.

Újiráni nyelvek

Az újiráni nyelvekhez ld. a fenti kézikönyveket (GIPh, Handb, OIJ, CLI, Schmitt, Bev). Modern iráni nyelvek rövid leírásához ld. még Comrie 1987, Oranskij 1975 és Fodor (szerk.) 1999, passim.

Újperzsa nyelv

A perzsa és a tadzsik legjobb nyelvészeti bibliográfiája 1950 és 1970 közötti időből G. Lazard (1970) összefoglalása. Szándéka szerint a perzsával foglalkozó nyelvészeti irodalom teljes bibliográfiáját kívánja nyújtja Windfuhr 1979 a nyelvészeti irányzatok és az egyes leíró és történeti kérdések – egyéni szempontú – tárgyalásával. Azonban a modern nyelvészet kategóriáinak (pl. strukturalista, generatív stb.) használata sokszor téves és félrevezető. Horn 1898–1901 a perzsa első tudományos, összehasonlító-történeti megközelítésű leírása, ma is használható adatbázissal. A klasszikus perzsa tömör, történeti szemléletű (egyes pontokon sokat bírált) leírása Jensené (1931). Jefimov–Rastorgueva–Sharova 1982 a közös eredetre való hivatkozással együtt tárgyalja a három (perzsa, tadzsik és dari), ma már jól elkülönülő nyelvet, melyek ma önálló politikai államalakulatok nyelvei. Ez a megközelítés ideológiai szempontokat követ, nyelvészetileg nem indokolt. Bár adatai többnyire megbízhatóak, nyelvészeti leírásai a diakron és szinkron leírás szempontjait keverő, vegyes színvonalú munkák, többnyire az ismert adatok újrafogalmazása.

A perzsa nyelvvel foglalkozó munkák tárgya eleinte (a 19. sz. 2. felétől kezdve) főként a klasszikus perzsa. Gilbert Lazard munkáiban válik el előszőr határozottan a két nyelv, klasszikus és modern perzsa vizsgálata. Az előzőhöz tartozik a korai klasszikus próza nyelvi sajátságait leíró, máig pótolhatatlan munkája (1963). Ezt a disszertációt követte a legkorábbi költői emlékek kiadása, fordítása (1964), mely részben befejezetlenül maradt (a grammatikai leírás nem készült el). Lazard a CLI számára az újperzsa (klasszikus és modern), valamint annak legközelebbi variánsainak (tadzsik, dari) tömör, együttes leírását adja, sajátos elméleti megközelítésben (1989). A részletekhez ld. inkább Lazard 1956, 1957=1992, 1963. A szerzőnek az újperzsa kialakulásával foglalkozó cikkeinek újrakiadását ld. 1995. Jeremiás 2003 a perzsa nyelv tömör leírását adja a modern perzsa alaján, hozzáfűzött kiegészítésekkel a korábbi nyelvtörténeti korszakokra, elsősorban a korai és a klasszikus perzsára vonatkozóan. (A francia változat bővített és javított kiadása az angolnak.) A bőséges perzsa nyelvű szakirodalomból kiemelkedik R. Homâyunfarrokh 1337/1958, a fárszi legrészletesebb, a perzsa szerzőknél szokásos tradicionális leírása, hangsúllyal a klasszikus nyelvhasználaton. Rövid magyar nyelvű leírását adja a perzsának Nyitrai István (1999).

A perzsa egyes kérdéseit tárgyaló munkák

A. Pisowicz (1985) munkája az első komoly kisérlet a perzsa történeti fonológiájának leírására, azonban a nem arab-betűs (pl. latin, cirill) forrásanyagnak a hangtörténeti kérdések eldöntéséhez való felhasználása kétséges. A perzsa morfo-szintaxis egyes kérdéseit tárgyalja Telegdi Zsigmond számos tanulmányában (1955, 1961, 1962, 1964). Ezeknek a dolgozatoknak tárgya elsősorban a perzsa történeti fejlődése a klasszikus perzsától kiindulva a modern fejleményekig. A perzsáról írt elemzések – a korábbiak munkáktól eltérően – egyesítik mind a hagyományos (történeti) és modern nyelvészet legújabb elemző eljárásait. A modern leírások közül említésre méltó még I. K. Ovcsinnikova (1956) és G. Lazard (1982) dolgozata a –rá tárgyi szuffixumról (történeti adatokkal együtt). Ch. Lehmann (1977) dolgozata a perzsa szintaxis egy eddig nem megfelelően leírt (a vonatkozói szerkesztésű mondatok) kérdésének megoldására tett kisérlet. A klasszikus kor szövegeiben fellelhető nyelvi változatokat tárgyalja Jeremiás 1995.

A modern perzsa nyelvtani leírásai

Magyar nyelven nincs megbízható, részletes leírás a modern nyelvről. A modern perzsa első, fonológiái ill. fonetikai kérdéseket tárgyaló munkája Gaprindašvili–Giunašvili 1964. Towhidi 1974 laboratóriumi méréseken, anyanyelvére támaszkodó elemzései megbízhatóak, bár csak egyes kérdéseket érintenek. Ferguson 1957 nyújtja a modern perzsa hangsúly első szisztematikus leírását. A szűk nyelvi korpusz felhasználásával készült elemzés ma már számos ponton vitatott. Scott 1964 az első kisérlet a perzsa szótag-struktúra leírására.

A modern perzsa máig legjobb szinkrón leírása Gilbert Lazard munkája, mely franciául 1957-ben jelent meg, nem túl szerencsés angol fordítása 1992-ben, melyben egyes fejezeteket (pl. a hamza) részben kiegészített ill. megváltoztatott a szerző (bár ezt a kiadás nem jelzi). Windfuhr 1987 a perzsa rövid, tömör leírását adja, mely számos pontos erősen vitatható.. Rastorgueva 1964 a modern perzsa vázlatos, nyelvészetileg elavult leírása. VaÎidiân 1343/1964 a beszélt nyelv legjobb, bár szűkreszabott leírása. A modern perzsa beszélt nyelvi változatainak egyik első szakszerű, a stílusszinteket osztályozó leírását adja Hodge 1957. A beszélt nyelv fonológiájának néhány kérdését feszegeti Provasi 1979. Ch. Ferguson „diglosszia” fogalmát és a perzsa elemzését vitatja Jeremiás 1984. A mai perzsa beszélt nyelvi változatok történeti gyökereit elemzi Jeremiás 1986.

Kölcsönzések, idegen nyelvi hatások az újperzsában

Lentz 1926 és Henning 1939–1942 a nem perzsa, főként kelet-iráni nyelvek nyomait vizsgálja az újperzsa nyelvben, annak kialakulásának kezdetén. Az arab nyelvi kölcsönzéseket történeti aspektusban vizsgálja Lazard 1965, Telegdi 1974, a modern nyelvben pedig Sâdeqi 1975 és 1986. A török és mongol jövevényszavak feldolgozásához ld. Doerfer 1963–1975. A nyugati nyelvek perzsára tett hatását elemzi Jazayery 1966.

Az újperzsa kialakulása, nyelvtörténeti kérdések (a szinkrón és diakrón variancia kérdései)

Az újperzsa nyelv előzményeit, kialakulását, nyelvi változatait vizsgálja Lazard 1975 és 1994. Egy, a perzsa kialakulása szempontjából igen fontos új forrást, egy korai Korán-fordítást elemez Lazard 1990. A perzsára vonatkozó korai klasszikus arab forrásokban előforduló nyelv-elnevezéseket azonosítását kisérli meg Lazard 1971, míg ennek folytatásaként Jeremiás 1998 a perzsára vonatkozó nyelv-elnevezéseket vizsgálja a korai, indiai szótári irodalomban. A korai perzsa hangtani, morfológiai kérdéseivel foglalkozik kitűnő munkájában F. Meier (1981).

A perzsa grammatika-történet forrásai

Az iráni szakirodalom szerinti legrégebbi perzsa „grammatikának” nevezett forrásról ld. Jeremiás 1993, a valóban első, arab nyelven írt leírást a perzsáról ld. Jeremiás (2002) 2003. A grammatikai gondolkodás nyomainak rekonstruálásáról irodalomelméleti (és logikai) forrásokban ld. Jeremiás 1997, 1999a és 2002. Az európai grammatikatörténetben a keleti (héber, arab, perzsa) nyelvek ismeretének a nyelvi elemzés elméletének fejlődésére tett hatását vizsgálja Jeremiás 1995a, 1996, 1996–7 és 1999b. Az arab grammatikai irodalomnak a perzsára tett hatását elemzi Jeremiás 2000.

Válogatás a perzsáról megjelent nyelvkönyvekből

Jelenleg nincs sem a klasszikus perzsáról, sem a modern perzsáról minden igényt kielégítő leírás. A régi leírások többnyire a klasszikus perzsa nyelvi jelenségeit írják le, elszórt (sokszor pontatlan utalásokkal a modern nyelvre. A perzsa első jelentős angol leírása Jones 1828 (ld. Jeremiás 1999), de 9. kiadásától kezdve már jelentősen eltért a szerző eredeti verziójától. A tankönyvek közül kiemelkedik Salemann–Shukoski 1889, a perzsa első jó nyelvészeti leírása a történeti nyelvészeti iskola két jelentős alakjától. Évtizedekig használt tankönyv volt Lambton 1952, a formális perzsa megbízható, de mára elavult leírása. Ugyancsak használható Alavi–Lohrenz 1967 a formális perzsáról az első lépések megtételéhez (tovább nem). Népszerű Wh. M. Jr. Thackston (1978) tankönyve (újabb kiadásai is megjelentek), mely modernek szánt leírás, rendkívűl sok hibával. A Teach yourself books sorozatban megjelent J Mace 1962 primitiv nyelvtankönyv, sok hibával. A modern beszélt perzsa egyik legjobb leírása Obolensky 1963 sajnos nehezen hozzáférhető.

Szótárak:

A perzsának jelenleg nincs megbízható szótára magyarul. A következő szótárak elérhetőek a könyvtárakban, kaphatóak keleten (arab országokban is): Steingass 1892 a perzsa első jelentős angol nyelvű szótára, mely feldolgozta a 19. sz.-ban Indiában elérhető valamennyi lexikográfiai forrást. Elsősorban klasszikus szövegekhez használható, ritka, szakszövegekben használt szóanyagot is tartalmaz, de a szavak kiejtésének jelölése nem megbízható, a modern nyelv tanulásához alkalmatlan. A perzsa egyik első megbízható angol szótára a 30-as évekből Iránból Haïm 1985 (számtalan kiadása ismert, különböző méretekben), utal az elavult, ritka stb. használatra is. A kiejtést csak részben jelöli, elsősorban az arab eredetű szavak esetében, mivel perzsa anyanyelvűek számára készűlt mint angol szótár. Színvonalas modern angol-perzsa szótár Haghshenas–Samei–Entekhabi 2001. Jelenleg a legjobb, a modern kiejtést jelölő szótár Sadri Afshar–Hakami–Hakami 2002 (újabb kiadások is). A legterjedelmesebb perzsa-perzsa értelmező szótár az ‘A. A. Dehkhodâ által szerkesztett Loghatnâme (343466 tétel) (= Dehkhodâ 1377/1998).

A modern perzsához legközelebb álló nyelvek ill. dialektusok

A klasszikus perzsából kialakuló modern dialektusok (nyelvek) első modern nyelvi leírásához ld. Wei 1962.

tadzsik

A tadzsik leírására tett első próbálkozás Geiger 1895–1904. A tadzsik egyik első angol nyelvű leírása Rastorgueva 1963, korábbi orosz nyelvű munkájának (ld. Rahimi–Uszpenszkaja 1954) angol fordítása, melyhez Telegdi Zsigmond számos kritikai észrevételt fűzött. A modern tadzsik önálló elsajátítást segítő hasznos nyelvtan Rzehak 1999. Ugyancsak ő foglalkozik a modern tadzsik kialakulásának kérdéseivel (pl. kétnyelvűség, írásbeliség, nyelvi rétegzettség, stb.), a perzsához való viszonyának meghatározásával az 1900–1956-ig terjedő időben, elsősorban szocio-linguisztikai, antropológiai megközelítésben (Rzehak 2001). A tadzsik dialektológia, a dialektusok orosz nyelven megjelent leírásai alapján készűlt kitűnő, máig sem pótolt összefoglalás Lazard 1956. A tadzsik régi, nehezen hozzáférhető szótárai a 40 ezer szótári tételből álló Rahimi–Uszpenszkaja 1954, ill. a 45 ezer szótári tételből álló Sukorov–Kapranov–Khosim 1969. Ez utóbbi a 10. századtól a 20. századig tartalmazza a (perzsa) tadzsik szókincset.

kabuli perzsa (dari)

A dari egyik első, használható leírása Farhâdi 1955. Dorofeeva 1960egyszerű, hagyományos leírást ad a kabuli perzsáról. Ld. ehhez még Kiefer 1983.

Folyóiratok

Iranisztikai (általában orientalisztikai) tárgyú dolgozatokat közöl magyar nyelven a Keletkutatás. Idegen nyelven az Akadémiai Kiadó által kiadott folyóiratokban találhatók iranisztikai tárgyú cikkek (Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungaricae, Acta Linguistica Academiae Scientiarum Hungaricae, Általános Nyelvészeti Tanulmányok). További folyóiratokat ld. az arab és török nyelvek  leírásainál (pl. Bulletin of the School of Oriental and African Studies = BSOAS, Bulletin de la Société de Linguistique de Paris = BSL, stb.). Az iranisztika referáló külföldi szakfolyóirata az Acta Iranica szeszélyesen megjelenő melléklete, az Abstracta Iranica (hozzáférhető MTA Keleti Könyvtára, ELTE, BTK, Iranisztikai Tanszék). A perzsa ill. egyéb iráni vonatkozású kérdések legjobb kézikönyve az Encyclopaedia of Islam(angol, francia és török változatok, CD-ROM kiadás) és az Encyclopaedia Iranica.