A görög nyelv

(Itáliai nyelvek > indoeurópai nyelvek > görög)

A görög nyelv, illetve annak dialektusai (kül. a dór) korán eljutott Itáliába és Szicíliába (i.e. 8–7. sz.) a gyarmatosítás révén és nagy jelentőségre tett szert mint a térség közvetítő és kulturális nyelve. Leírását lásd a jelen könyv görög fejezetében, ill. Mohay 1999-ben. A görög nyelvet a latin a térségben csak lassan és fokozatosan szorította ki. Az i. e. 3. században a Magna Graeciának is nevezett Dél-Itália és Szicília meghódításával csak lassan meginduló romanizációs folyamat a császárkor elején, főként a Julius-Claudius-dinasztia uralma idején döntő lökést kapott azáltal, hogy a térséget hivatalos nyelvhasználati szempontból Augustus uralma alatt átsorolták a görögből a latin övezetbe. A latin nyelv presztízse emiatt a császárkorban nagymértékben megnőtt, s ez azt eredményezte, hogy a görög beszélők tömegei fokozatosan asszimilálódtak, latin nyelvűvé váltak. Ez a folyamat azonban teljesen csak az ókor végén zárult le. Az újkori (részben még ma is meglévő) görög nyelvű közösségek Dél-Itáliában valószínűleg bizánci betelepítések következtében jöttek létre az i. sz. 6. századtól kezdve.

Bibliográfia:

Bitto, I. 1999. Latino e greco nella Sizilia imperiale e tardo antica: processi di acculturazione e loro incidenza. In M. Bagnasco Barra et al. (ed.): Magna Grezia e Sizilia. Stato degli studi e prospettive di ricerca. Messina, Dipartimento di Scienze dell’Antichitàdell’Università degli Studi di Messina, 483–493. p.

Kaimio, J. 1979. The Romans and the Greek Language. Helsinki, Commentationes Humanarum Litterarum 64, Societas Scientiarum Fennica.

Mohay, A. Görög. In Fodor I. (szerk.): A világ nyelvei. Budapest, Akadémiai Kiadó, 456–471. p.

Zgusta, L. 1980. Die Rolle des Griechischen im römischen Kaiserreich. In G. Neumann–J. Untermann (Hrsg.): Die Sprachen im römischen Reich der Kaiserzeit. Kolloquim vom 8.-10. April 1974. Köln–Bonn, Rheinland-Verlag–Habelt, 121–145. p. /Beihefte der Bonner Jahrbücher, 40./