Ékírásos szövegekből a sumeren és a keleti sémi (eblai, akkád) nyelveken kívül számos, az ókori Mezopotámiában és a vele szomszédos területeken beszélt nyelv ismert, amelyek egy része középsémi (amurrú, kánaáni, arámi), másik része viszont nem rokona egyik nyelvnek sem (Gragg 1995, 2161sk, Gragg 1996, 58). Az utóbbi, heterogén csoporttal foglakozik e fejezet (a mezopotámiai szigetnyelvekről ad áttekintést Komoróczy 1978).

A gutik Mezopotámiától keletre, a mai Irán nyugati részén éltek; inváziójuk okozta az Agadei dinasztia bukását (i. e. 2154). A guti nyelvnek csupán néhány szava maradt fenn (Hallo 1971, 719). Az i. e. 3. évezred végén a dél-mezopotámiai (agadei, sumer) források Észak-Mezopotámia nem-akkád lakosságát szubartui néven jelölték (később, a 2. évezredben a szubartui név alatt a hurrikat, az 1. évezredben pedig az asszírokat és az arámiaiakat értették). A 3. évezredei szubartui nyelv emlékei személynevekből és néhány szóból állnak, amelyek nem mutatnak rokonságot egyetlen más ismert nyelvvel (Gelb 1973 [1944]). A kassúk feltehetőleg keletről, a mai Irán területéről vándoroltak be Babilóniába, és ott dinasztiát alapítottak (kb. i. e. 1500–1155). A kassú nyelvből személy- és istenneveken, továbbá az akkád által átvett jövevényszavakon kívül egy kassú-akkád szójegyzék és egy kassú nevek fordítását tartalmazó lista maradt fenn (Balkan 1954, Soden 1966, Brinkman 1980). Noha a nyelv szerkezetéről ezek alapján csak nagyon keveset lehet megállapítani, a szavak alapján a kassú is szigetnyelv.