átváltozásmítosz
VIL1 549a →primitív költészet, közelebbről a →mítoszok, leggyakrabban az →állatmítoszok alműfaja; olyan epikus történet, amelyben a fő szereplők mássá változása a cselekmény magva. Tartalmát illetően leginkább a →totemisztikus irodalom és az →átmeneti rítusok költészete keretébe tartozik. A kibontakozó hivatásos irodalom egész füzérekbe köti össze az ilyen mítoszokat (kínai I. Csing, latin—görög →nutamorphósziszok, pl. Ovidius Metamorphosesa, az egyiptomi varázselbeszélések jó némelyike), és a →varázsmese is sokat merít az átváltozás-mítoszokból (pl. „A varázsló és tanítványa” mesetípus, az „Anup és Batu” — Két testvér — mesetípus stb.). Az átváltozásmítoszok hiedelemelemei a hivatásos irodalom kialakulásakor „csodaelemekké”, poétikai motívumokká, a cselekmény csomópontjaivá válnak, éppen ezért tanulmányozásuk általában véve fontos az irodalom kialakulásának megítélése szempontjából. Az átváltozásmítoszoknak igen nagy a szerepük az antik mítoszregény (pl. Apuleius: Metamorphoseon Liber), valamint az ebből táplálkozó reneszánsz kalandnovella és a népköltészetben is népszerűségre jutott kalandmese kialakulásában is.
Irodalom:
W. Wundt: Völkerpsychologie (5. köt., 1914); K. Meuli: Odyssee und Argonautica (1921); K. Horálek: K dnesnímu stavu bádáni o staroegyptské pohádce „Anup a Bata” (Ceskoslovenská Etnografie, 1961); R. Merkelbach: Roman und Mysterium in der Antike (1962); Cl. Lévi-Strauss: Mythologiques (1964—1968).
